2015. július 31., péntek

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

0

Szerző: Sherry Gammon
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 404
Besorolás: romantikus, ifjúsági, thriller
Sorozat: Port Fare
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789632613437

Fülszöveg:
A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.


* * *


Nem olyan sok ideje akadtam rá a Maxim Kiadó könyveire, de azonnal tudtam, hogy a Szerethetetlent nekem el kell olvasnom, már csak a borító miatt is. A cselekmény nem egy pörgős akció dús történet, de a romantikus lelkeknek mindenféleképpen ajánlom.

A könyv főszereplője Maggie, akinek az anyja alkoholista. Barbara (Maggie anyukája) tizenéves korában egy házibuliban esett teherbe Maggie-vel az apja ismeretlen. Miután nagyszülei meghalnak átköltözik anyjához egy szedett-vedett kis lakókocsiba, azonban az anyja még annyira sem törődik vele, hogy ételt rakjon az asztalra. Maggie emiatt soványságát bő ruhákba rejti, és próbál nem figyelni állandó éhségére. 

Viszont a környékükön gyilkosságok és drogügyletek kerülnek napvilágra, ezáltal Maggie és anyukája is gyanúsítottak lesznek az ügyben leginkább kinézetük miatt.  Egy fiatal nyomozót Seth Prescott-ot állítanak rá az ügyre, hogy figyelje meg őket. Ő lenne az álompasi minden lánynak: zöld szem, barna haj, szexi mosoly, kisportolt test... A feladata az, hogy olvadjon be a gimisek közé, és derítse ki, hogy kik azok akik drogot használnak, és hogy kik lehetnek a szállítók. Persze minden lány azonnal belehabarodik Seth-be, de ő valamiért csak a félénk Maggie-re figyel fel. A lány először nem akar tudomást venni róla, de miután olyan sok ideig volt "szerethetetlen" végül feladja a küzdelmet a vonzalom ellen, ami a fiú felé húzza őt.

Ez történet egyszerűen egy szóval hihetetlen volt! A cselekmény a szereplők minden, de minden annyira, de annyira a szívemhez nőtt, hogy azt nem is tudom nektek kifejezni! Igazából először próbáltam lassan haladni a könyvvel, de már az első tíz oldal után úgy rákaptam, mint drogos a drogra. (De gondolom minden könyvmoly van így egy vagy több könyvel ahogy én volt így a Szerethetetlennel.  Ha már itt tartunk térjünk is rá a szereplőkre. A kedvencem, mint szerintem minden női rajongónak Booker lett. Olyan vicces és szexi ez a pasi, hogy amikor róla olvastam majdnem mindig pocsolyává olvadtam! Most éppen az ő könyvét olvasom, mindjárt végzek vele, majd abból is írok hamarosan kritikát! Na de térjünk vissza erre... Bookert imádtam és persze Seth is nagy kedvenc lett. Kedves, okos gondoskodó jószívű, jól néz ki és még főzni is tud!! Igazi álompasi.

forrás: Írásaim tárhazáza

 Nagyon imádtam, hogy nem adta fel a harcot Maggiért és minden áron meg akarta őt győzni arról, hogy ők összetartoznak és van valaki a világon aki, szeretheti őt. És Maggie ő egyáltalán nem szerethetetlen , ahogy az anyja mondja! Ő egy nagyon talpraesett lány aki, tényleg megérdemelné, hogy az anyja törődjön vele, mert tényleg mindent megtett, hogy a kedvében járjon. Mindig csinált neki vacsorát, még a saját szükségleteit is feláldozta, hogy neki jó legyen. Betakargatta amikor elájult, mert túl sokat ivott és az anyja (huhh fura ezt mondani arra a személyre aki így bánik a saját lányával...) nemhogy egy "köszönömöt"
nem mondott, hanem állandóan sértegette, hogy eleszi az összes pénzüket, amikor Maggie mindig, ha volt is pénz csak már lejárt kenyeret vett.

Imádtam Maggie karakterét üdítő volt végre olyan főhősnőről olvasni, aki nem nyafogott mindenen, sőt igazából csendben tűrt mindent. Szerintem minden főszereplőnek ilyen bátornak, talpraesettnek kéne lenni. Viszont a könyvben voltak negatívumok is, amik nem szúrtak annyira szemet, de egy ilyen volt amin nagyon "felhúztam" magam. Ez az volt, hogy senki, de tényleg, senki nem vette észre, hogy Maggie mennyire alultáplált és sovány volt??? Oké azt még elhiszem, hogy azzal nem törődtek, hogy nagykjából mindig ugyanazt a ruhát viselte, ezt ráfoghatták arra, hogy szegények, na de tényleg más eléggé utaló jelek is voltak arra, hogy mi lehet Maggie magánéletében, na de mindegy...  Az írónő előtt pedig emelem kalapom nagyon pofás kis regényt dobtál össze nekünk, fogadd gratulációm! :D Összességében nagyon tetszett mind a történet mind a karakterek, de legfőképpen, hogy Maggie-nek lett egy szerető családja amit megérdemel. És végül én egy kis tanulságot is kaptam a könyv végén mégpedig, hogy nem az számít, hogy milyen családból származol, hanem azt, hogy milyen családot választasz magadnak, és szerintem ez a történet pontosan igazolja e mondatomat. ;)


Borító: Nagyon tetszik első látásra beleszerettem, és szerintem hűen tükrözi a történetet.
Történet: 5/5*** Imádtam!!! 
Kedvenc szereplő: Booker, Maggie, Cole és Seth
Kedvenc jelenet: Amikor a végén Maggie és Booker viccelődnek Booker nevén.
Negatívum: Hogy senki sem vette észre, hogy mi van Maggie-vel.

* * *

Idézetek a könyvből:


"– Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban. 
– Hárman? Úgy hiszem, csak ketten vagyunk. 
– Én, te és a túlméretezett egód. Az három."

"Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen."

"– Tudok főzni – mondta bizonytalanul Cole. 
– Doki, te vagy a világon az egyetlen ember, aki még a vizet is odaégetné."

"Határtalanul szerettem a függetlenségemet. Megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom, hogy egy fiú pórázon vezessen. Felvilágosult nő voltam, akinek nem volt szüksége fiúra ahhoz, hogy boldog legyen."

"Nem étvágygerjesztőbbek így? – kérdeztem, és megtisztogattam a kést. 
– Gyönyörűek – incselkedett velem. – Gondolod, hogy jobban érzik magukat attól, hogy szépen vágtad fel őket? 
– Néha nagyon szarkasztikus bírsz lenni. 

– Csak most vetted észre?"

"– Mielőtt bementünk, azt mondtad, hogy a lányok félre értik, amit mondasz. 
– Igen. 
– "Csókolj meg„? – idéztem gúnytól csöpögő hangon. 
– Ebben a pillanatban? Nem hiszem, hogy jó ötlet, mivel vezetek. Szeretnéd, ha félreállnék, vagy tudsz várni addig, amíg az iskolába érünk?"










Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése