2015. szeptember 5., szombat

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás (Slammed #1)

0

Szerző: Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296
Besorolás: new adult, romantikus, középiskolás
Sorozat: Szívcsapás
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 9789633738290

Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.



* * *



Így a nyár vége felé már nem nagyon volt kedvem semmihez, főleg az olvasáshoz nem. Konkrétan olvasási undorom volt. A barátnőm viszont folyton azzal nyaggatott, hogy olvassam már el a Szívcsapást, mert olyan jó könyv és bla bla bla. Szóval azt mondtam, rendben elolvasom csak, hogy végre békén hagyjon.

A könyv egy lányról Layken-ről szól, akinek a családja elköltözik szülővárosából miután apja váratlanul meghal, ezáltal Lake lesz öccse legnagyobb támasza. Az új városban, új emberek között ismerkedik meg a szerelemmel egy igen jóképű fiú személyében. Ő Will a nagyon kedves, nagyon vicces srác aki él hal a slam költészetért. Az ő öccse Caulden hamar összebarátkozik Layken testvérével így úgy tűnik minden helyre áll az életükben. Will-nek és a lánynak hamarosan elérkezik az első randi, ahol még jobban rájönnek, hogy itt nemcsak egyszer vonzódásról van szó, mivel szó szerint szikrázik köztük a levegő. Azonban a titkok hamarosan napvilágra kerülnek és Lake-nek és Will-nek el kell dönteniük, hogy mi nekik a fontosabb. Hogy vajon a szívükre, vagy az eszükre hallgassanak?

Colleen Hoover-től nem ez lett volna az első könyvem, mivel azt hiszem még tavaly elkezdtem olvasni a Reménytelent ami engem nem fogott meg annyira, szóval biztos ez volt az oka, de én félve kezdtem hozzá ehhez a történethez. Nem is tudom pontosan mit is vártam, de az biztos, hogy nem azt ami ebben a könyvben le van írva. Tetszett, de egy picit csalódott is vagyok. Mindjárt elmondom, hogy miért is...

A cselekmény az valami hihetetlen volt, kevés ilyen írónő tud ilyen jól bánni a szavakkal és ilyen jól kifejezni a karakterek érzelmeit, ezért emelem kalapom. És Will, hát ő egy igazi álompasi fekete hajjal és zöld (vagy kék szem, már nem emlékszem pontosan) szemmel, szívdöglesztő mosollyal, kockás hasizmokkal. Oké, szóval róla tudnék órákat is zengeni, de mivel nem hinném, hogy az valaki egyáltalán elolvasná (vagy mégis :D) inkább hagyjuk. Aki még a kedvenc karakterem lett az Eddie volt. Egy nagyon nagy szájú és szókimondó lány (mintha magamat írnám le) aki mindig segít megoldani a problémákat. Most, hogy így írom, szerintem ő lett a kedvenc szereplőm! :D Neki is van ám sötét múltja, de ő még így is egy nagyon erős személyiség tele életerővel a humoráról már nem is szólva. Ott van még Layken anyja, Kel az öccse és Gavin...

Ha eddig végigolvastátok a monológomat, akkor szerintem rájöttetek, hogy kit hagytam ki, nem is véletlenül. Ami értékeléseket eddig olvastam a könyvről abban Lake-t mindig valami erős személyiségű személynek írták le, ezt most jól megmondtam... és teljesen azt hittem, hogy majd engem is elvarázsol, vagy legalább megkedvelem. És ez így is volt a könyv elején, viszont a történet közepén én már konkrétan a falba vertem a fejem az olvasás közben, azon, hogy miket csinált. Értem én, hogy dühös volt, hogy nem jöhet össze Will-el, mert én is tényleg nagyon szomorú voltam, de nekem egy kicsit már túl sok volt. Ennek lehet az is az oka, hogy éppen rossz időben olvastam a könyvet, nem tudom tényleg. A végén viszont amikor kicsit már megjött az esze, akkor már nem haragudtam rá, de egyébként nekem nem lett kedvenc. Viszont a második rész egészen biztosan elfogom olvasni, már csak azért is mert a könyv végén volt egy kis ízelítő belőle és az baromira tetszett, de még persze azért is, mert Will szemszögéből van a történet. És én imádok pasik szemszögéből olvasni. :D

Összességében nekem nem lett olyan nagy kedvenc, mint ahogy vártam, de nem is volt olyan nagy csalódás sem, főleg, hogy Layken a végén összeszedte magát. De majd meglátjuk, hogy vajon a második rész milyen lesz...


Borító: Nagyon tetszik, tökéletesen kapcsolódik a történethez!;)
Történet: 5/4 jó volt, de nem lett kedvenc.
Kedvenc szereplő: Eddie, Kacsa :D, Kel
Kedvenc jelenet: Amikor Will a végén a Nem lehetsz harmadik című verset mondja Layken-nek.
Negatívum: Lake viselkedése.

* * *

Idézetek a könyvből:


"Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz. 
(…) 
– Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad."

"– Mióta vagytok együtt Gavinnel? – kérdezem. 
– Második óta. Elütöttem a kocsimmal – feleli mosolyogva. 
Szerelem volt első csattanásra."

"– Hol van a centi? – kérdezem anyát. 
– Fogalmam sincs. -feleli. – Azt sem tudom, van-e egyáltalán. 
– Willnek van. Megtennéd, hogy áthozod? – fordulok hozzá. 
– Nekem van otthon centim? – kérdezi meglepetten. 
– Igen, a varrókészletedben. – felelem. 
– Nekem van varrókészletem? 
Hihetetlen, hogy még ezt sem tudja. Csak egyszer takarítottam nála, de ezek szerint jobban kiismerem magam a házukban, mint ő? 
– A varrógép melletti polcon van, édesanyád szabásmintái mögött. Sorrendbe tettem őket a számuk…na, mindegy – mondom és felállok. – Inkább megmutatom. 
– Te sorrendbe tetted a szabásmintákat? – néz rám anya elkerekedett szemekkel. 
– Rossz napom volt – fordulok vissza az ajtóból."

"– Layken! – kiált utánam, mielőtt belépnék a házunkba. – Az erő legyen veled! Nevetve beszáll a kocsiba, én pedig sóbálvánnyá válva meredek a Darth Vader-es mamuszra, ami még mindig a lábamon van. Ez az én formám."

"– Lépjetek át a határaitokat, hisz azért vannak!"

"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva. 
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt. 
– Mit hogy csinálok? – kérdezem. 
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé? 
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi. 
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."






Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése