2015. szeptember 3., csütörtök

Helena Silence: Enigma (Enigma #1)

0

Szerző: Helena Silence
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 358
Besorolás: fantasy, misztikus, romantikus, ifjúsági
Sorozat: Enigma
Fordító: -
ISBN: 9789632454634


Fülszöveg:
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

* * *




Hát nem is tudom hol kezdjem... Kezdem az elején. Nagyon régen elszerettem volna olvasni a könyvet csak mindig az volt a baj, hogy sosem volt bent a könyvtárban, ezért egy időben letettem arról hogy én ezt valaha is elfogom olvasni. Azonban egy nap a szerencse az én oldalamra állt, és amikor elmentem a könyvtárba akkor épp bent, volt úgyhogy gyorsan kivettem, mielőtt valaki más szemet vethetett volna rá. (Mert láttam ám, hogy egy lány nagyon arra felé nézegetett ahol álltam, mondjuk lehet, hogy nem a könyvet néztem, hanem azt, hogy ki ez a hülye gyerek itt :D) Hazaérve leültem és elkezdtem olvasni, és egy idő után az vettem csak észre, hogy az utolsó lapokat olvasom és aztán vége. Első gondolatom az volt: Kell a folytatás és persze francba a függővégekkel!!!


A történet egy Lena nevű lányról szól, aki nem átlagos ember, hanem egy érző. Mi az az érző? Kérdezheti mindenki ilyenkor, aki még nem hallott a könyvről. Nos ez a szó annyit takar, hogyha Lena valakihez vagy valamihez hozzáér, akkor annak megtudja a történetét, múltját, érzéseit és még a fejébe is belelát. Eddig 17 évig elnyomták ezt a képességét, most azonban újra megjelent a képessége, ami lassan az őrületbe kergeti a lányt. Újra és újra egy repülő szerencsétlenséget lát, amiben emberek halnak meg csak azt nem tudja, hogy a saját szüleit látja a látomásaiban, ezért amikor rájön erre, már túl késő lesz. Lena ezután egyetlen élő rokonához a nagybátyjához kénytelen költözni, ahol azonban még mindig belelát mások fejébe, ezért próbálja kerülni mindenki érintését. És amikor már azt hinné, hogy ennél nem állhatna még jobban feje tetejére a világ, sajnos újabb csapás éri ugyanis szerelmes lesz, egy nagyon idegesítő, nagyon arrogáns, nagyon jóképű fiúba akiről még csak álmodni sem mert volna. Na és akkor itt kezdődnek a bonyodalmak...

Annyira jó volt és annyira tetszett, hogy nem is tudom szavakba önteni egyszerűen csak, ahh... Na jó most összeszedem magam és írok egy rendes értékelést. :D Nagyon szeretem a fantasy regényeket és ez az egyik kedvencem lett ebben a kategóriában. Először mondjuk nekem furcsa volt ez az "érzős" dolog, de jó volt végre valami új természetfeletti dologról olvasni, és nekem eléggé megtetszett ez a képesség! ;) A cselekmény nagyon pörgős, nagyon fantasy, nagyon romantikus és vicces is. Mindenkinek szívből ajánlom, legfőképpen a fantasy rajongóknak! Na akkor a szereplők... Kedvencem, Alex volt, de gondolom ezzel minden lány így van. Tökéletesen megállja a helyét a legtöbb könyves álompasi mellett a jóképűségével az arroganciájával, és persze azért is mert annyira szereti Lenát. Nekem egyébként a legjobban Lena és Alex szerelme tetszett. Annyira kézzelfogható és gyönyörű volt, hogy csak reménykedem, hogy egyszer, majd én is találok magamnak egy ilyen pasit! ;)


Lena. Egyik kedvenc nő karakterem, egy nagyon erős személyiség aki próbál magabiztosnak mutatkozni, de a szülei halála annyira összetörte, hogy saját magát hibáztatja, amiatt, hogy nem tudta őket megmenteni. De ezért is van Alex, hogy megvigasztalja. És milyen jól szokott neki sikerülni... :D Kedvenc szereplőm volt még Victor is a nagybácsi, vele nagyon szimpatizáltam és persze még Zoé volt a nagyon kedvenc. Egy nagyon energikus, nagyon kedves lány és Lena legjobb barátnője lesz, aki történetesen Alex húga és szerintem nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy ebből még bonyodalmak lesznek... Szóval így az értékelés végére csak összeszedem magam és azt üzenem minden könyvmolynak, hogy ha félsz attól, hogy nem fog tetszeni a könyv ilyen meg olyan okok miatt, akkor biztosíthatlak, hogy nem kell félned imádni fogod a történetet, minden szabad percedben ezt fogod olvasni és a végén igazi függő leszel. Bízzatok bennem tapasztalatból mondom!



Borító: Nagyon tetszik, miközben olvastam állandóan azt fogdostam! ;)
Történet: 5/5*** Imádom!!! <3
Kedvenc szereplő: Alex, Lena, Victor és Zoé
Kedvenc jelenet: Lena és Alex vitatkozásai a könyv elején.
Negatívum: A függővég.


* * *

Idézetek a könyvből:


"– A barátnőd épp megszegi az Úr tizenegyedik parancsolatát – mutattam az asztaluk irányába, ahol Cilia Alex tányérjából lopkodta a sült krumplit. Már majdnem kiléptem az ajtón, amikor utánam szólt: 
– Hé, Lena! Mi a tizenegyedik? 
– Hát, ami a napi szénhidrátbevitelt szabályozza! – mondtam magától értetődően, aztán kimenekültem az ajtón. A kocsi felé menet még hallottam, ahogyan hangosan felnevet."

"– Majd ha a pokol befagy! – szorítottam össze a számat. 
– Nem hallottad még, hercegnő? A kárhozottak rég megváltották a korcsolyabérletet! Szóval beszélj!

"– Megyünk – mondtam határozottan, és elindultam lefelé a lépcsőn. – Aranyos játék autó! A tiéd? 
Megálltunk a lépcső aljában parkoló vérvörös, elektromos kisautó mellett. 
– Hé, ne csúfold Klaust! – pirított rám Zoe. – A kicsike múlt nyár óta hűséges társam! 
– Klaus? 
– Most mi van? Csak neveznem kell valahogy! Klaus német gyártmány, a neve pedig a hazájára emlékezteti. Így kevésbé magányos, ugye Klaus? – simogatta meg gügyögve a motorháztetőt. 
– Magatokra hagyjalak titeket?"

"– (…) A baráti kapcsolatokat ápolni kell, különben elhalványodnak. 
– Az erős barátságok nem – ellenkeztem. – Azok kibírják a hosszú szünetet is. Legalábbis így kellene lennie."

"– Mindig ellent kell mondanod nekem, igaz? Eljön a pillanat, amikor megérted, hogy én nem vagyok az ellenséged – mondta rejtélyesen.  
– Már alig várom – nevettem fel. – Hogy integethessek, amikor ez a pillanat tovaszáll."

"– Azt hittem, hogy az egyik ló hajol fölém – bizonygattam. – Csak azért öleltelek át. 
– És amikor csókoltalak, és te visszacsókoltál, akkor is lónak hittél? Mert nekem máshogy tűnt."

Ui: Amint meglesz az interjú Helenával, akkor azonnal vagy berakom ebbe a posztba vagy pedig egy különállóba! 








Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése