2015. október 23., péntek

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz (Cat és Bones #1)

0

Szerző: Jeaniene Frost
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 416
Besorolás: fantasy, vámpír, humoros, romantikus
Sorozat: Cat és Bones
Fordító: Hoppán Eszter
ISBN: 9789632542386

Fülszöveg:
Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.
Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadász-sorozata fergeteges sikert arat a vámpírrománc rajongóinak körében. Humorral, érzékiséggel és hihetetlen izgalmakkal teli könyveit felejthetetlen karakterekkel népesíti be. A Cat és Bones páros egy csapásra világhírű lett, a sorozat pedig vezeti a sikerlistákat.

* * *


Nem is tudom, hogy mi volt az első okom arra, hogy elolvassam a könyvet de az biztos, hogy nem bántam meg!  Igazából még akkor szemezgettem vele a molyom, amikor az Ulpius-ház még nem állt "lángokban" és még elmehettem volna érte a boltba megvenni. Már miért is nem mentem volna? A fülszöveg nagyon jó szerintem mindenki figyelmét felkeltő, + imádom a vámpíros könyveket és abban a korszakomban amikor először olvastam, - igen már legalább 100 kiolvastam, de nem hibáztathattok, mert eszméletlen jó - bolondultam a természetfeletti lényekért különösen a vámpírokért. De nem ám az Alkonyatért, ez ezerszer jobb annál a kakinál! És hát mit mondjak Jeaniene egy teljesen új értelemben ismertette meg velem a vámpírok fogalmát! Igazából amit eddig tudtam, olvastam könyvekben az mindig ugyanaz volt, de valamilyen értelemben mindegyikben volt valami különbség. Vegyük példának a Fekete Tőr Testvériség sorozatot. Ezt is körülbelül abban a korszakomban olvashattam, de máig sem értem még a végére. Kegyelem FTT rajongók!! Igyekszem, de például van olyan könyv ami nem is érdekel mert nem szerettem az adott szereplőt, de Rhage történetét is elolvastam már milliószor azt nem lehet megunni! És ehhez
kapcsolódó jó hír, hogy Ward új könyve a The Beast nemsokára meg fog jelenni Amerikában, szóval remélem itthon is lefordítják majd. Ez is Rhage-ről és Mary-ről fog szólni. Egy jelenetet már megosztott velünk az írónő, aminek fordítását basszus nem találom... mindegy, ha meg lesz akkor feltétlenül linkelem, mert eszméletlen cuki, ahogy Rhage általában lenni szokott! ;) Na bocsi, nagyon eltértem a témától... Szóval ott tartottunk, hogy próbáltam összehasonlítani Jeaniene és Ward vámpírjait. Tehát a Cat és Bones sorozatból ismert vérszívók gyorsak, erősek ez stimmel Ward vámpírjaival is, a különbség az, hogy míg a Félúton a sírban írónője szerint a vámpírok nem tudnak gyereket nemzeni, plusz rózsaszínű a könnyük és egyéb... hmm váladékuk, a nagyon erős vámpírok tudnak repülni stb. addig a Fekete Tőr Testvériség (röviden FTT) írója szerint lehetséges a gyerek nemzése, és ami engem nagyon meglepett az az volt, hogy Ward-nál nem emberekből hanem egymásból táplálkoznak a vámpírok (értsd nő-férfi, férfi-nő). De ez csak egy ilyen kis kitérő volt, + túl sok volt bennem az elfojtatlan szó. És most végre akkor elkezdem azt az értékelést írni amit először is kellett volna...

Frost a szakmában szerintem az egyik kiemelkedően jó írónő. Nem csak azért mert bámulatosan bánik a szavakkal és egyben nagyon jó stílusa van, hanem azért is mert egy elképesztően kalandos, akciódús, humoros és egyben romantikus könyvet alkotott. Ezen kívül a történetei zseniálisak a szereplői pedig szinte megelevenednek a lapokon. Szóval szerintem nem hazudok abban ha azt mondom, hogy nála jobban (lehet, hogy van aki tud, de én nem ismerem, szóval...) senki sem tudná leírni Cat és Bones történetét. A cselekmény fő pontjában egy vörös hajú vámpírvadász lány - Cat áll. Cat-et még kiskorában elhagyta az apja, miután megerőszakolta az anyját, és végleg megpecsételte a lánya sorsát, - ugyanis emiatt félig vámpírként, félig emberként jött a világra. Az anyja egész életében arra nevelte fel őt, hogy vámpírokat öldössön, ezért is vetődik egyik este egy klubba ahol találkozik a végzetével, mégpedig a hihetetlenül vonzó Bones, más néven Crispin személyében.

       " - Akarsz dugni?
       A szavak csak úgy kibuktak belőlem, és én elszörnyedtem magamtól. Majdnem a                           számra csaptam. Még sosem mondtam ki ilyesmit azelőtt. 
      A fickó némi derültséggel pillantott rám, miután másodszor is visszautasított. A                             sötét szempár kutatóan fürkészett.
     - Rossz az időzítés, szivi. Egy kicsit még várnod kell. Most pedig légy jó madárka, és                      repülj el. Majd én megtalállak."

 Innentől kezdődnek a bonyodalmak, mert miután Bones rájön arra, hogy Cat egy félvér, választás elé állítja. Vagy segít neki vámpírokat öldösni, vagy pedig ott helyben megöli. Szerintem mindenki kikalkulálta magában, hogy melyiket választhatta főhősünk, de segítek nem az utóbbit. :D Együtt vágnak neki tehát a vámpírok gyilkolászásának...

Történet:
Négy szó: Kell a folytatás most!!! Ezt nem hiszem el, hogy lehet egy könyvnek ilyen vége?? Utálom a függővégeket...
Nem hiába mondom, hogy Jeaniene a legjobb író a szakmában, olyan első részt hozott itt nekünk össze kérem szépen, hogy emelem kalapom. Csak abban reménykedem, hogy a sorozat további részei nem mennek majd zuhanórepülésben lefelé a ranglistán, bár amiket hallottam azok szerint nem.
Mindent imádok. Komolyan, az egész könyvet! Na jó, nem az egészet, de ezt majd a végén. Imádom a történetet, mert akciódús, és minden meg van benne ahhoz, hogy kedvenccé váljon. Imádom a szereplőket, mert olyan jól vannak megírva, hogy magam elé tudom képzelni, hogy Frost milyennek gondolhatta ki írás közben. És végül nem utolsó sorban, imádom a Cat és Bones párost is! Imádom a veszekedéseiket, és a picivel civilizáltabb beszélgetéseiket is, ezeknél mindig fogtam a hasam a röhögéstől! :D

Szereplők:
Bones: Készüljetek mert ömlengés várható... Egy biztos, hogy a könyves álompasi listámra felkerült, érthető okok miatt. :D Ő az a vonzó, erős, veszélyes pasi akire minden lánynak szüksége van velem az élen. És mi az amit a legjobban szeretek benne? Sok minden van, de a legjobban azért szerettem belé, mert Ő mondta ki először Cat-nek, hogy szereti és Ő az aki mindenáron harcolt azért, hogy beismerje, hogy ők egybetartoznak. Mérges is lettem volna, ha nem teszi...
Cat: Imádtam a szarkasztikus humorát és, hogy nem hagyta, hogy Bones megfélemlítse semmi áron. Azért már inkább haragudtam rá, hogy nem merte bevallani az érzéseit, se Bones-nak, se az anyjának. Mert szépfiúnak igaza volt, ha nem vállaljuk  fel az érzéseinket, akkor csak magunkat csapjuk be.

Borító: 
Most komolyan, hogy gondolták azt, hogy ezt bárki is meg fogja venni??! Ez azért sértő, már bocsánat. Mert hogyha én csak a borítóról ítéltem volna meg a könyvet akkor biztos, hogy nem vettem volna meg, márpedig akkor nagyon haragudnék magamra hogy miért nem olvastam el. Szóval te ott, aki éppen a képernyőt bámulod és az én "zseniális" firkálmányomat olvasod, és esetleg ez a könyv, még nincs fent a várólistádon akkor most azonnal vedd fel, mert ezt mindenkinek KÖTELEZŐ lenne elolvasni. A csúnya borító ellenére is.  
Vége
lehet futni

Borító: Nem ismétlem magam.
Történet: 5/5*** Imádom!
Kedvenc szereplő: Bones, Cat
Kedvenc jelenet: Cat és Bones veszekedései.
Negatívum: Khmm, khmm... borító...

* * *

Idézetek a könyvből:


"Mi sem növeli jobban az ember önbizalmát, mint ha más még cikibb nála."

"…ne feledd, hogy csak akkor légy jó, ha a rosszalkodás nem szórakoztatóbb!"

"– Catherine, mi bajod? Nyisd már ki az ajtót! 
"Teljesen pánikba estem.
– Az anyám az! – suttogtam, mintha Bones nem jött volna rá magától is. – El kell bújnod!
A hálószoba felé tuszkoltam Bonest, és fennhangon kiáltottam:
– Mindjárt megyek! Nem vagyok felöltözve!
Bones jött, de minden pánik nélkül.
– Cicuska, te még mindig nem mondtad el neki? A fenébe is, mire vársz?
– Jézus második eljövetelére! – csattantam fel. – De egy perccel sem elóbb! Gyere ide be, a szekrénybe!"
"– Nem nézel. – Közelebb húzódott, s már teljesen zöld volt a szeme. – Átnézel rajtam, mintha itt sem lennék. Rám nézel… és nem egy férfit látsz. Egy vámpírt látsz, és ezért nem törődsz velem. A múltkori hétvége kivételével. Amikor átöleltelek és megcsókoltalak, láttam a szemedben felébredni a vágyat, és tudtam, hogy akkor egyszer tényleg annak látsz, ami vagyok. Nem csak egy dermedt szívnek valami porhüvelyben. Azt szeretném, ha megint így néznél rám most, és nem kennéd a drogokra. Kívánlak. – Halovány mosoly ült ki a szájára, mikor ezt kibökte. – Az első pillanattól kezdve, és ha azt hiszed, hogy nem támad fel bennem a vágy, ha melltartóban üldögélsz mellettem, nagyon tévedsz. Csak éppen nem megyek oda, 
ahová nem hívnak."
"– Cicuska, döntened kell. Vagy itt maradunk és viselkedem, vagy elmegyünk, és akkor biztos… – A hangja elmélyült, és szavai a számba vesztek. – …akkor biztos, hogy nem fogok viselkedni."



Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése