2015. november 14., szombat

Helena Silence: Ezüsthíd (Enigma #2)

3

,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!
A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!



Szerző: Helena Silence
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 552
Besorolás: fantasy, misztikus, romantikus, thriller
Sorozat: Enigma
Fordító: -
ISBN: 9789633990704

Fülszöveg:

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. 
Vagy talán ezek sem. 
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. 
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? 
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.



* * * 

Az Enigmáról alkotott értékelésem végén már mondtam, hogy én biztosan olvasni fogom a második részt, mert az első iszonyat jó volt. És voila! beteljesült a kívánságom azzal, hogy a könyvtárba tett hosszú látogatásaim során egyszer csak megpillantottam őt az egyik polcon. Azonnal kivettem, mondván egy őszi szünet áll előttem, hogy kiolvassam. Pontosan így voltam az első résszel is. Ha ez nem a karma, akkor nem tudom mi lehet...
forrás: x


Persze a tervem miszerint az őszi szünet alatt végzek is vele, fuccsba ment, mivel külföldre utaztam és nem igazán volt időm olvasni, csak esténként, de az időeltolódás miatt már így is úgy mentem mindenhova mint egy zombi, szóval általában bealudtam olvasás közben. Plusz, az sem segített igazán a helyzetemen, hogy három könyvet vittem magammal, ergó három könyv között vaciláltam, hogy akkor most melyiket olvassam. A végére persze először eldöntöttem, hogy elkezdem olvasni az Eleanor és Park-ot mert az egyik barátnőm nagyon dicsérte, de aztán meggondoltam magam és inkább az Ezüsthídat vettem e kezembe. És másodjára is lecsap a karma...

A történetről egy szóban: WTF???!!!
De komolyan mondom én csak ezzel tudom jellemezni. Olyan fordulatok és csavarok tömkelege volt benne, hogy néhol már én sem tudtam, hogy a történet most konkrétan hol tart. Nem hiába mondom most tehát azt, hogy a második rész 100-szor, ha nem 1000-szer jobb volt mint az első könyv. És ezt úgy mondom, hogy nekem az első rész is örök kedvenc lett.

A történet onnan fog folytatódni ahol az első könyv abba maradt, vagyis Victor próbál jó apaként viselkedni és megpróbálja rábeszélni Lenát, hogy menjen el az orvosi egyetemre New York-ba. DE még ezelőtt kapunk pár igen érdekes oldalt arról, hogy egy Miranda nevű kislány hogyan nézte végig, ahogy a szüleit lemészárolták. Akkor még nem értettem, hogy fog ez a történethez kapcsolódni, de a végére összeálltak a szálak a fejemben.

Na tehát ott tartottam, hogy Lena végül belegyezik, hogy elmegy az egyetemre, de addig is a hátralévő napokat próbálja Alex-el tölteni, mielőtt elutazna. Ám sajnálatos módon kiderül, hogy ez csak egy emlék volt. Lenát ugyanis elrabolta egy különös képességekkel rendelkező férfi, aki kényszeríti arra, hogy felejtse el a régi életét. És sikerrel is jár. Ugyanis Lena ahelyett, hogy megmutatná neki Enigmát, az otthonát, és a családját, elengedi őket, hogy kínzója ne tudjon hozzájuk férkőzni.

Az emlékei homályba, ködbe vesztek. Azt, hogy ki volt és mivé akart válni, de legfőképpen elfelejti a számára legkedvesebb embereket a családját, akik kétségbeesve próbálják megtalálni őt. Egy szerencse folytán aztán végül sikerül megszöknie Sebastian elől, és találkozik Theo-val a kedves rendőrrel, aki egy új életet ajánl neki. Új barátságok és szerelmek szövődnek Lena életében, de még ott van az a kis probléma, hogy Sebastian nem mondott le róla. És bármire képes, hogy visszaszerezze...

Én mondom ez a történet úgy zseniális ahogy van. A karakterek kidolgozottak, érzelmesek annyira, hogy mindegyikükkel együtt izgultam, éreztem amit ők is, ezért is lehetett, hogy néhány résznél fel is sírtam, persze csak magamban.

Az Ezüsthíd sokkal komolyabb és összetettebb, mint az Enigma volt, ezért is a felsőbb korosztálynak ajánlom, mert vannak benne olyan részek amiket a gyenge idegzetűek szerintem nem fognak bírni, de ez rendben van. Ugyanis azt átélni, amit Lena élt át olyan sok idő alatt, szerintem egyszerűen képtelenség feldolgozni 500 oldal alatt. Ahhoz egy élet sem lenne elég. És ő még is kitartott és csak azért is emlékezni akart, mert tudni akarta, hogy milyen is volt ő mielőtt ez az egész szarság a nyakába hullott. Mert igen, jól érezte magát Theo mellett. Biztonságban, szeretetben. Tudta, hogy Theo minden áron meg fogja őt védeni, ha az az életébe kerül is. Mert ilyen az, ha valakit szeretnek, feltétel nélküli. Lena nem emlékezett milyen is lehet az, de Theo segített neki, hogy emlékezzen. És ezért is lett az egyik kedvenc szereplőm, mert okos, kedves, vicces, jószívű, mindenkivel törődő, türelmes és még körülbelül estig sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságokat, mert higgyétek el van belőle egypár. Ezért is szakadt meg egy kicsit azért a szívem amikor kiderül, hogy Lena kit fog választani. Igazából a lelkem mélyén tudtam, hogy nem lesz mindenki boldog a történet végén, de akkor is összetört egy picit a szívem.

Az "örökké szeretlek és örökké vigyázni fogok rád" fiúkánk Alex is belépett azért a történet végén a könyvbe, viszont szerintem elég bunkó volt a viselkedése. Értem én, hogy összetört amikor megtudta, hogy elvesztette Lenát, de az, hogy megint úgy viselkedik, mint amikor először megismerkedtek, akkor az szerinte segíteni fog Lenának emlékezni? Mert lehet, hogy tényleg fog, de akkor ő arra fog emlékezni, hogy ki volt Alex mielőtt kedvelték volna egymást. A bunkó, seggfej Alex akivel mindig csak szekálták egymást. Nem az az Alex akibe beleszeretett. De komolyan a pasik ilyenkor szimplán hülyék,vagy csak tettetik?

És hát Lena. Nagyon sajnáltam őt az egész történet alatt, ugyanis lehet, hogy nem mutatta, de az amit Sebastian tett vele, az összetörte őt lelkileg. Az, hogy egész napokon át kínozta, és verte ha nem tetszett a válasz amit adott neki. De még így is felismertem benne azt az erős, és legyőzhetetlen lányt akivé lett az Enigmában. Sajnáltam amin keresztül ment, de ahelyett, hogy összetört volna inkább egy új esélynek tekintette azt, hogy elfelejtett mindent. Egy új életnek. És ezért is vált a kedvenc karakteremmé. Mert sosem adta fel, és másnak sem engedte, hogy ezt tegye.

És ami az egész történetben összetört, az a könyv vége volt. Na ott aztán hisztiztem egy sort, mivel az, hogy ezt képes volt megírni Helena aztán elém is rakat, az egészen egyszerűen felháborító... Zseniálisan felháborító.

Ha még nem olvastad az első részt, akkor kezd el most, ha viszont már olvastad az elsőt, de a második még csak ott csücsül a polcodon, akkor ajánlom, hogy kezd el! Nem fogsz csalódni benne.


Borító: 5/5* Pontosan olyan gyönyörű, mint az elsőnek.
Történet: 5/5* Zseniális!
Kedvenc szereplő: Lena, Theo, Victor, Alex
Kedvenc jelenet: A legvége az esküvői ceremónia.
Negatívum: Hogy nincs harmadik rész. :(


* * *

Idézetek a könyvből:

"– Megfojtasz – tiltakoztam. Próbáltam megteremteni egy kis rést a testünk között, de ő minden próbálkozásomat megszüntette. 
– Csak táncolok. Ezért vagyunk itt. 
– Ez inkább függőleges előjáték – morogtam, és megint megpróbáltam távolabbkerülni tőle. 
– Ez egy ilyen tánc, hercegnő. Törődj bele."

"Mennyire szeretlek? Hadd számolj csak! 
Magosában, hosszában s széltében szeretlek. 
A térnek, hova lelkem elér, ha száll s felkél 
a lét határa az Úrhoz, ki elvesz s ad. 
Szeretlek halk vágyában a köznapoknak, mikor a nap ragyog s a gyertya ég Szeretlek lángra gyúló szenvedéllyel, bánatom erejével, gyermekkorom hitével. 
Szeretlek lélegzetemmel, mosolyommal, s könnyemmel, szeretlek elveszett szentjeim helyett Ennél jobban csak az Úr kegyelmével, 
halálom órája után szerethetlek."

"Épp fogyózom. Rájöttem, hogy ha így folytatom, menthetetlenül elmalackásodom, és nincs egy fránya jóvágású Micimackó sem a közelben, hogy az ágyába fogadjon vihar idejére."

"– Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte."

"– Hunyd be a szemed, és próbálj meg semmire sem gondolni. 
– Ez ellentmondás. Ha a semmire gondolok, az is valamivé válik. Vagy épp ellenkezőleg, egy csomó minden felmerül bennem, csak azért, mert tudom, hogy nem szabad rágondolnom – magyaráztam."

"Az álmokat követni kell, és megvalósítani (…)."

Hoztam nektek egy kis meglepetést! Az olyan elvetemült Enigma illetve Ezüsthíd rajongóknak ajánlom Helena saját blogját, akik szintén nagyon szomorú amiatt, hogy vége van a sorozatnak. A blogon kimaradt vagy plusz jeleneteket is találhattok a történettel kapcsolatban, szerintem érdemes benézni! ;)
Blog: itt






Vélemények:

3 megjegyzés: