2015. november 16., hétfő

Könyvmoly Párbaj - Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám #1)

0

Szerző: Rick Yancey
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 472
Besorolás: fantasy, disztópia, romantikus, posztapokaliptikus
Sorozat: Az ötödik hullám
Fordító: Havadi Krisztina
ISBN: 9789632664576

Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr
„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

* * *

Nem is tudom hol kezdjem. Már van egy hete kiolvastam a könyvet, de még mindig úgy érzem, hogy a hatása alatt vagyok. Olyan mintha nem tudnék egy értelmes mondatot se leírni, mert semmilyen szó nem létezik ami leírja, hogy mit éreztem a könyv elolvasása alatt, és mit érzek most miközben ezt az értékelést írom. A regénnyel először akkor találkoztam amikor egy blogger társam megmutatta a hamarosan megjelenő film előzetesét. Azonnal rávágtam, hogy nekünk ezt meg kell néznünk, ő meg rábólintott és azt mondta, hogy tőle mehetünk, ha érdekel akkor olvassam majd el a könyvet. Mondtam rendben másnap be is mentem a könyvtárba és voila! a karma velem volt, ugyanis ezzel a szépséggel távoztam haza. 

Igazából egy majdnem 500 oldalas regényről beszélünk, tehát azért nem lehet úgy pukk-mukk 2 óra alatt kivégezni, vagyis nekem nem sikerült szerintem minimum 3 nap kéne ehhez. Na már most én elég gyors olvasónak tartom magam, de be kell valljam ez a könyv kifogott rajtam. Majdnem egy hétig olvastam, amihez azért az hozzá tartozik, hogy a suli mellett elég elfoglalt vagyok és nincs időm mindig olvasni, na de akkor is. Igazából szerintem nem a könyv hosszúságával volt a bajom. A történet elég tömör és emiatt nekem percekbe telt mire egy oldalt elolvastam, majd még néhány percbe mire fel is fogtam, hogy miről van is szó. Na most ezt képzeljétek el egy héten keresztül... :D Esküszöm az utolsó 50 oldalnál már örömömben táncikáltam ás vállon veregettem magam, hogy eljutottam a végére. Na nem azért mert olyan rossz lett volna ez a könyv. Vannak benne hibák, de azoktól eltekintve egy zseniális könyvek hozott össze Rick, és mindjárt el is mondom, hogy mennyire! 

Próbálok nem spoiler-ezni annak aki még nem olvasta és tervezi, de ha mégis megtenném akkor üssetek le/sikítsatok vagy bármi olyat csináljatok amivel felhívjátok a figyelmemet arra, hogy spoiler-es lett az értékelés. Én igyekszem nem gyakran csinálni, de nem mindig sikerül.

A történet, mint a fülszövegből tudhatjátok, Cassie-ről egy lányról szól, aki elvesztette majdnem az egész családját, kivéve az öccsét - Sammy-t - akit viszont "elvittek" a katonák/hadsereg, hogy "megvédjék". Kiderül, hogy a táborban kiképezik a gyerekeket, hogy olyan katonák váljanak belőlük, akik segítségével szembeszállhatnak a földönkívüliekkel. Egyébként szerintem jó ötlet volt az írótól, hogy váltott szemszögből olvashattuk a történetet, ugyanis egyszer az egyik szereplőn keresztül láthattuk, hogy mi történik velük, máskor meg a másikon keresztül. Hozzátartozik az viszont az igazsághoz, hogy volt egy olyan rész, amikor lófingom sem volt, hogy ki szemszögéből olvasom most, aztán amikor a rész végén kimondták az utolsó mondatban a nevét akkor jöttem rá. :D De egyébként mindig lehet tudni, hogy ki fejében vagy éppen. Szóval igen jó ötlet volt, mivel így olvashattunk arról, hogy Ben-t (Cassie álompasiját) hogy képezték ki, és hogy miken ment közbe keresztül. Ott volt még Cassie is aki ugye próbált megküzdeni azzal, hogy életben maradjon és, hogy valahogy visszaszerezze Sammy-t. Közben találkozik a szuper-dögös Némítóval Evan-nel, aki segít neki életben maradni, pedig az lenne a feladata, hogy megölje. Mit is szoktak erre mondani? Ja igen. So ironic! :D

A könyv igazából számomra egy megfejthetetlen katyvasz volt. Amikor már ott voltam, hogy elolvastam, meg is értettem és fel is fogtam a dolgot, akkor jött a pofára esés, mert az író mindig úgy kavarta a szálakat, hogy soha semmi ne álljon össze. A kis gonosz... Amikor azt hittem, hogy tudom kik az emberek akkor azokról kiderült, hogy nem is emberek... Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal fog becsapni titeket Rick, szóval a legfontosabb szabály amit a történet alatt megtanultam így hangzik: Sose hidd el azt, hogy most tényleg ez történik. Vagy vállald a pofára esést...

És most komolyra véve a szót. A könyvet én úgy ahogy van, a hibái ellenére is nagyon megszerettem. Már az alap sztori is magáért kiállt, mivel a fantasy, disztópia, romantikus hármas nálam egyenesen a mennyországba vezet, szóval ez mindenképpen telitalálat volt. Az ufós könyvekért annyira nem rajongok, az egyedüli kedvencem a témában az az Obszidián Jennifer L. Armentrout-tól. Az is csak azért mert egyedien és kreatívan írja le, hogy ő hogy gondolkodik el az idegenekről. Rick is hasonló képen tesz, és én mondom felejts el mindent amit eddig tudtál az idegenekről, ugyanis Az ötödik hullám egy teljesen más világot fog előtted feltárni. A könyv azt fogja megmutatni nekünk, hogy mi történik majd akkor, ha egy fejlettebb faj fogja megpróbálni uralni a földet. Mit tegyünk? Hogy viselkedjünk? Hála a regénynek már én is kezdem szövögetni a terveimet abban az esetben, ha tényleg más faj kezére kerülne a föld. Talán paranoiás vagyok? Meg lehet, de mondjátok, hogy nem szóltam előre...

A csavarok és fordulatok mint említettem nyomon követhetetlenek, de ugyanakkor élvezhetőek is egyben. A szereplők közül egy személyiség volt ami nagyon megfogott, mégpedig Cassie-é.

Ő számomra a tökéletes női karakter a bátorságával és elszántságával. Útnak indul, hogy visszakapja a testvérét és sosem inog meg abban, hogy Sammy életben van, és hogy valahogy kitudja hozni a bázisról, ahova vitték. Néha voltak helyzetek amikor nem nagyon értettem az álláspontját vagy, hogy mi is zajlik akkor most éppen a fejében? És nem akarom, hogy Ben-nel összejöjjön!!! Nem csak azért mert a srác igazából egy másik lányba - Adu-ba - szerelmes, hanem egyáltalán nem szimpi nekem. Mondjuk az is ellene van, hogy egy fejjel alacsonyabb Cassie-nél...
Az viszont mellette szól, hogy segített megmenteni Sammy-t, de akkor is. Ha más lányba szerelmes akkor miért csókolja meg Cassie-t??! És azt a választ nem fogadom el, hogy csak mert pasi...

Bezzeg Evan. Álompasi listára minden követelmények pipa. Kedves, okos, vicces, jószívű, jóképű. Ilyennek kellene lenni a tökéletes pasinak, igaz lányok? Csak, hogy nem az. Távolról sem. De engem nem érdekel akkor is neki szurkolok. Egyébként ehhez kapcsolódva tök vicces volt, mert az osztályban a lányok többsége rákapott a könyvre, szóval így 4-en szinkronban olvastunk. Én meg a barátnőm Team Evan-ösünk vagyunk, míg a másik két barátnőm meg Team Ben-es. Szóval el lehet képzelni, hogy miféle veszekedések voltak, miközben egymás mellett állva/ülve próbáltuk túl ordítani a másikat és meggyőzni őt az igazunkról. Na hát ez egyszer annyira eldurvult, hogy nem vettük észre, hogy vége van a szünetnek és amikor a tanár belépett akkor még mindig ott kiabáltunk egymással, hogy Evan, vagy Ben e a jobb. A tanár meg ott tátotta a száját és nem mert megszólalni, nehogy még neki ugorjunk. A többiek meg csak röhögtek... :D Hát igen ilyenek a vérbeli könyvlotyók.

Szóval ja. Team Evan. És igen, erőt veszek magamon és nem fogom bespoilerezni a történet többi részét főleg, hogy mi lesz Evan-nel. Bármennyire fáj is magamban tartanom. Szóval csak tudjátok, hogy értetek csinálom...

A könyv végére persze összeálltak a fejemben a szálak, de még így is függővéges lett a vége, DE hála istennek, hamarosan megjelenik a folytatás Végtelen tenger címmel december 8.-án (moly adatlap ITT) amiben remélem meg kapom a kérdéseimre a válaszokat. Reménykedjünk.

Hogy kinek ajánlom? A fantasy, disztópia, romantikus hármas imádóknak. Ígérem szeretni fogjátok, és persze mindenkinek aki valami jó kis disztópiára vágyik ezeken a ködös novemberi délutánokon/estéken. De csak akkor ajánlom, hogy kézbe vedd, ha van pár szabad délutánod, ugyanis ez nem egy könnyen olvasható könyvecske, amit a kezedbe veszel és hipp-hopp pár óra múlva már ki is olvastad. Nem. Elárulom ehhez idő és türelem kell mégpedig sok. Mert amit ez a könyv adni fog neked, azt nem lesz egyszerű feldolgozni, de ígérem megéri majd a rászánt időt.


Borító: 5/5* Nagyon szép, tökéletes őszi hangulatot kölcsönöz!
Történet: 5/5* A kis hibák ellenére is.
Kedvenc szereplő: Cassie, Evan, Sammy
Kedvenc jelenet: Amikor Evan és Cassie először csókolózik.
Negatívum: Ben viselkedése.


* * *

Idézetek a könyvből:

"– Ha még egyszer megcsókolsz, tökön rúglak."

"– Minden rendben? – kiáltok fel neki. 
 – Aha. Definiáld, mi az, hogy „rendben”. 
 – A rendben azt jelenti, hogy nem fogsz elvérezni. 
 – Rendben vagyok."

"– Az egész tábort felrobbantották, valamiféle zöld bombával… 
– Várj egy picit – emeli fel egyik nagy kezét. – Egy zöld bomba? 
– Nem most találom ki. 
– De hát mégis, miért zöld? 
– Mert a zöld a pénz, a fű, a falevelek és a földönkívüli bombák színe. Hát honnan a pokolból tudhatnám, miért volt zöld?"

"– Cassie. Ne. Cassie… 
– Engedj… engem… elmenni. 
– Hát épp ez a baj. Képtelen vagyok rá."

"Futsz = meghalsz. Maradsz = meghalsz. Ennek a bulinak, úgy tűnik, ez a központi témája."

"Eljött az idegen apokalipszis. Fogd a sört és fuss?"








Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése