2016. január 20., szerda

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz - Rejtett tehetségek a klaviatúra mögött #1

3


Ez is megtörténik végre... Először is köszöntök minden kedves idetévedő olvasót és elmondanám, hogy ez lesz az első bejegyzés az új rovatomba, ami Becca A Little Red Reading Hood bloggerje inspirált. A lényege az a dolognak, hogy ilyenkor nem én fogok dumálni és ömlengeni, hanem egy bátor kis írópalánta/olvasó/blogger vagy ami tetszik. Erre a projektre lehetett jelentkezni úgy pár héttel ezelőtt és meg is lepődtem, mivel elég sokan (szám szerint nyolcan, ha jól tudom) jelentkeztetek, ami engem könnyekig meghatott, szóval itt is szeretném még egyszer megköszönni az érdeklődést! ;) Első jelentkezőnk pedig Erika lenne aki Jeaniene Frost vámpíros sorozatának az első részéről - a Félúton a sírról beszélne nekünk egy picit, szóval tovább is adnám neki a szót. Azonban még annyit hozzá tennék, hogy ebben a projekt dologban az a legjobb, hogy nem csak egy írása vagytok "leszerződtetve", hanem bármikor amikor szeretnétek és írtok valamit egy sorozatról, könyvről, filmről bármiről, akkor én azt mindig szívesen fogadom és miután elolvastam, esetleg javítottam egy pici rajta, rakom is fel. :) Szóval, ha valaki szeretne akkor nyugodtan még most is menet közben beszállhat, csak írjatok molyon, vagy facebook-on egy üzit és akkor megbeszéljük a részleteket. Na, de most már tényleg befejeztem, jöjjön tehát Erika véleménye a Félúton a sírról.  

* * * 


Napjainkban rengeteg vámpíros könyvet olvashatunk, de ez a könyv mégis más, mint a többi. Először 2 éve olvastam el, és emlékszem nem akartam kihozni a könyvtárból, mert nem tetszett a borítója. Unokatesóm mondta, hogy hozzam ki, mert igen a borító az nem valami szép, nem is látványos, de ő nagyon sok jó dolgot hallott ezekről a könyvekről, így úgy véltem egy próbát megér. Általában mindig a borító miatt választottam egy könyvet, de örülök, hogy akkor ott a könyvtárban hallgattam unokatestvéremre. Mint mondani szokták, ne a külső alapján ítéljünk.


Ezelőtt a könyvsorozat előtt, csak tiniknek szóló könyveket olvastam, tetszettek, de mindig úgy éreztem, hogy hiányzik belőlük valami. Ugyebár ezeket a könyveket hívhatjuk felnőtt könyveknek is, mert nem egy 18+-os jelenet van benne. Rájöttem, hogy idáig ezek a jelenetek hiányoztak nekem. Hiányzott a szenvedély, a vágy az igazi "kívánlak és most magammá is teszlek" érzés.
A könyv magával ragadó, ha egyszer elkezdjük, utána nehezen tudjuk majd letenni. Adott egy hősnő, aki más, mint a többiek. Cat fél vámpír, aki vámpírokat öl. Cat igazán belevaló nő, csak boldoggá szeretné tenni anyját azzal, hogy Justina szavaival éljünk, azokat a mocskos szörnyetegeket öli. Minden szép és jó, amíg össze nem találkozik egy igazi nagy hallal. Bones izgalmas, szexi, veszélyes, de ami a legfontosabb: vámpír. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenő mentesen. Sorsuk összefonódik és elkezdődik kettejük története.
Cat próbál minél távolabb kerülni Bonestól, a vámpír pedig próbál közelebb kerülni Cathez. Persze, ez nem derül ki nagyon sokáig, de közben érzékelhetjük, hogy Bones akar valamit. És amit Bones akar, azt mindig megkapja.

A könyvben minden megvan, ami szükséges egy jó kis történethez. Van benne harc, romantika, kis dráma, fájdalom és szerelem is. Emlékszem sírtam is rajta, ez volt az első könyv, ami ennyire meghatott. Nem volt benne túldramatizálva semmi, de az írónő mégis úgy tudta átadni a dolgokat, mint számomra addig senki. A története nekem nagyon tetszik. Igazából nem találok benne semmi kivetni valót, talán a végét. Tudni kell Catről, hogy hajlamos ostobaságokat elkövetni abban a hitben, hogy jót cselekszik. A könyv végén legszívesebben benyúltam volna érte és megráztam volna, hogy "Ne Cat, ne hallgass senkire, csak ülj le a seggedre és várd meg Bonest." Persze, ezt nem tehettem meg, így elkerülhetetlen volt a végkifejlet. 

A szerelem a könyvben hihető. Ez volt az első könyv, amiben elhittem, hogy a két főszereplő tényleg szereti egymást. Nem volt semmi túljátszva, nem kellett a hajamat tépnem, hogy megint egy nyálas rész, de a végén úgyse kötnek ki az ágyban, mert valaki meggondolta magát. Cat és Bones csak éltek a pillanatnak, és ez igazán tetszett nekem.
A remek történet mellé kaptunk egy szerethető főhősnőt, aki nagyon sokat hibázik és ezekből a hibákból később tanul is. A jelleme a könyv végére megváltozik. A cseresznyés kertben felnőtt fiatal lány helyett, egy vadító és igazán belevaló vámpírvadászt kapunk. Aki sajnos nem tudott kinőni pár rossz szokást, és ezzel mindig bajt, hoz magára és Bonesra egyaránt.
Kaptunk egy szívdöglesztő főhőst is, aki forrófejű, kemény, egy igazi gyilkos, de mégis tud gyengéd és kedves is lenni, ha Catről van szó. Bones igazi rossz fiú, akiben megvan minden, ami szerintem egy igazán érdekes, vicces, de mindenek előtt értékes férfi karakterben meg kell, hogy legyen. Számos nő ügye volt, hisz régen pénzért feküdte le nőkkel. Nem szégyelli származását, de szerintem megérdemelt volna egy jobb életet. Bones a kedvenc férfi karakterem. Mindent megadnék azért, hogy olyan férjem legyen, mint ő.


A mellékszereplők is szerethetőek, persze akad egy, két kivétel is. A kivétel alatt Cat anyjáról beszélek. Justina megnehezíti Cat életét, és úgy éreztem, hogy nekem is gondot okozott. Viszont a Bones-Justina jelenetek igazán felemelőek (már amennyi ebben a részben volt). Nagyon sokat lehet rajta nevetni.Ezeket a könyveket mindenkinek csak ajánlani tudom, és garantálom, hogy senki nem fog benne csalódni.


Igazából nem is tudom kifejezni azt, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Minden benne volt ami kellett, sokat tanított és erőt is sikerült merítenem belőle, nem egyszer. Nálam 10/10 pontot ért el, de ez még ennél is többet ér. 

* * *
Idézetek a könyvből:


- Tudod, mit? - Hirtelen teljesen oda nem illő módon kacarászni kezdtem. - Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű. Bones rám pillantott. - A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért.

– Catherine, mi bajod? Nyisd már ki az ajtót! Teljesen pánikba estem. – Az anyám az! – suttogtam, mintha Bones nem jött volna rá magától is. – El kell bújnod! A hálószoba felé tuszkoltam Bonest, és fennhangon kiáltottam: – Mindjárt megyek! Nem vagyok felöltözve! Bones jött, de minden pánik nélkül. – Cicuska, te még mindig nem mondtad el neki? A fenébe is, mire vársz? – Jézus második eljövetelére! – csattantam fel. – De egy perccel sem előbb! Gyere ide be, a szekrénybe!

Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.

– Cicuska, döntened kell. Vagy itt maradunk és viselkedem, vagy elmegyünk, és akkor biztos… – A hangja elmélyült, és szavai a számba vesztek. – …akkor biztos, hogy nem fogok viselkedni. 




Erika


Vélemények:

3 megjegyzés:

  1. Végre valakit inspirálok :`D
    Szuper, csak így tovább!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszönöm szépen xD Én is akarok valakit inspirálni... *_* :3

      Törlés
  2. Végre valakit inspirálok :`D
    Szuper, csak így tovább!:*

    VálaszTörlés