2016. január 10., vasárnap

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg (Egyetlen #2)

0

Szerző: Rachel Van Dyken
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 328
Besorolás: ifjúsági, romantikus
Sorozat: Egyetlen
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea
ISBN: 9789632934488

Fülszöveg:

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt. 
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából. 
A szenvedély. 
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek. 
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. 
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?



* * *

                                                                                   
"Bárhová követtem volna. Érdekes nem?
Sokan azt állítják, tudják, mi az a szerelem 
- mégis abbana pillanatban amikor
lehetőségük nyílik bebizonyítani,
elinalnak."
                                                                


Őszintén alig vártam már, hogy kijöjjön ez a könyv, mivel a sorozat első részét az Egyetlent nagyon szerettem és amikor angolul utána olvastam és megtudtam, hogy lesz második része, sőt Gabe lesz benne a főszereplő, rögtön tudtam, hogy nekem ezt el kell majd olvasnom. Gabe az egyik kedvenc szereplőm volt az Egyetlenben és kissé sajnáltam szegényt amikor nem ő nyerte el Kristen szívét. de annyira azért nem, mert így lehetőség volt rá, hogy kap egy saját könyvet és amúgy is, Wes volt neki az igazi... A várakozás és az izgalom meg volt, csak aztán amikor nem hallottam semmit a magyar megjelenés felől, és lusta voltam angolul meg elkezdeni akkor kicsit alábbhagyott a kedvem és el is felejtkeztem róla, csak hogy! egyszer aztán ősszel valamikor arra kaptam fel a fejem, hogy egyre több helyen látom a magyar borítót. ami mellesleg borzalmas lett, de erről majd később A terv az volt, hogy a könyvet megveszem miután kikerül a boltokba, de ez aztán sehogy sem akart összejönni, és már kezdtem úgy érezni, hogy ez a fránya sors csak nem akarja, hogy elolvassam ezt a könyvet. Nem tudom, hogy meghallotta e a "sors" e gondolatomat, mindenesetre Fortuna végre rám mosolygott és a könyvtárban pont akkor került be a könyv, amikor ott álldogáltam a polcok mellett, tehát gyorsan ki is kölcsönöztem és meg sem álltam hazáig.


Sokat gondolkoztam a könyv elolvasása után is még, hogy mit is írjak majd ebbe a bejegyzésbe. Igazából már a könyv olvasása közben tervezgetni szoktam, hogy akkor most mit fogok leírni, mi lényeg mi nem satöbbi, satöbbi...Viszont a vége mindig ugyanaz lesz. Elgondolom, hogy mit fogok írni, de a regény végére már elfelejtem, hogy miket is gondoltam ki és aztán itt ülök, pontosan mint most is a gépem előtt és fogalmam sincs mit írjak.

Ez a történet egy szóval: letaglózott engem. Annyi fájdalom volt benne, hogy szinte már kézzel foghatónak tűnt - és valamennyire az is volt. Emiatt az érzelmi kavalkád miatt olyan nehezen engedtem el mindig a kezemből a könyvet, mert ahányszor azt mondtam magamnak, hogy csak még egy fejezet, azt követte még egy és még egy. Függővé váltam az már biztos. Nem is csoda, hogy olyan gyorsan ki is olvastam, amíg viszont fel is dolgoztam, hogy mi történt, hát na...

Gabe-ről már akkor is tudtam, hogy valami nem kóser vele kapcsolatban amikor az előző kötetet olvastam. Azt viszont nem sejtettem volna, hogy ilyen mély titkokat hordoz már magában elég hosszú ideje. Szegény fiút hol sajnáltam és könnyeket hullattam érte, hol pedig piszok mérges voltam rá ahogy Saylor-ral bánt. Olyanok volt mint a tűz és a víz. Amíg Saylor általában jó kislány volt, rendszerető, szabályokat betartó, addig Gabe volt a rosszfiú aki mindig megszegte a szabályokat, senki érzéseivel nem törődött és úgy általában egy seggfej volt. Mindketten tudták, hogy csak rossz vége lehet annak, ha egymásba szeretnek, és nem csak azért mert teljesen különböztek egymástól. Hanem azért mert sosem lehettek volna tökéletesen az egymáséi. Nem amíg Gabe fel nem adja a múltját...

Meg kell mondjam oda meg vissza vagyok a szerelemi háromszögekért és ebben a regényben egy igazán új "formával" ismerkedhettem meg ezen a téren. Általában ha szerelmi háromszöget mondunk akkor mindenkinek először két tesztoszterontól túlfűtött pasi, meg egy naiv döntésképtelen lányocska jelenik meg a szemük előtt. vagy legalább is nekem igen Itt azonban Rachel túllépett egy szintet és úgy döntött, hogy két lányocskát és egy fiúkát rak a háromszög közepébe. Nem mondom, szerintem zseniális húzás volt ez tőle. Sajnos viszont amennyire örültem neki, annyira utáltam is, mivel ez volt az oka annak, hogy Gabe nem tudott választani. na jó nem teljesen, de részben... Mert ott volt rajta és Saylor-on kívül egy másik személy aki a világot jelentette neki valamikor. Akiért feladott volna mindent... A sorsodat viszont nem kerülheted meg, és szerintem Gabe-nek és Hercegnőnek, nem az lett volna a végzete, hogy együtt legyenek, ezért hát jött a csapás ami felforgatta méghozzá fenekestül, Gabe életét.

Akkor ha már rátértünk a mi tetkós, szexi rosszfiúnkra, akkor beszéljünk róla is egy kicsit. Kezdve a hangulatingadozásaival amiket ki nem állhattam és a seggfej viselkedésével amikor beszélt Saylor-ral. Nem tagadom tényleg kicsit ki voltam akadva rá az első pár fejezetben, de aztán persze véglegesen és menthetetlenül elrabolta a szívemet. Egészen biztos vagyok benne, hogy a főhősnőnkkel is ezt tette, amit teljes egészében helyeslek. Imádtam a kapcsolatukat, azt hogy állandóan veszekedtek és szekálták egymást, de mégis látszott rajtuk, hogy egymásba szerettek közben. Egyrészt emiatt érzett bűntudatot Hercegnő miatt. Ő volt Gabe első szerelme. Azt pedig elég nehezen felejti el az ember, hát még ha miatta ment tönkre az élete... Ugyanígy viszont Saylor miatt is bűntudatot érzett, mivel tudta, hogy nem érdemli meg a lányt és még csak saját magát sem tudja neki adni, amíg a múltját maga mögött nem hagyja. Azt pedig képtelen lett volna megtenni, így hát két szék között a földre esett, méghozzá nagyot.


Saylor egyik kedvenc karakterem lett a történet alatt és habár sokaknál láttam, hogy azt írták, hogy Kimmy (Hercegnő) és a fiú kapcsolata sokkal "igazabb" volt, na ott a fejemet ráztam méghozzá erősen. Náluk én egyáltalán nem éreztem azt a kapcsolatot ami a főhősnőnk és a rosszfiúnk között van. Igaz, hogy kettejük között is volt valami, de az inkább volt valami olyan ami már nem is nevezhető kapcsolatnak. Gabe-nek és Saylor-nak a zene volt a közös pont és amikor együtt játszódtak mindig úgy meghatódtam. Gabe megtanította neki, hogy kell játszani azon a hangszeren, és nem csak ütögetni mintha semmire sem lenne jó. Megtanította neki, hogyan kell érezni és szabadnak lenni...

Örökké hálás leszek, hogy részt vehettem ebben a csodában, és hálás Rachel-nek is amiért megalkotta a kettejük gyönyörű történetét. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el. Egy olyan világot tárna ez elétek amit szerintem kár lenne kihagyni...


                                                                                                
"Végül kinyitottuk az ajtót, és ott állt Wes, Kiersten és Lisa. Wes csak
rám pillantott és nevetésben tört ki.
- Fordítva vetted fel a pólót, öregem. Isten hozott a házasok világában!
- Ez gáz. - Lisa ellépett mellettem. Ahogy mindenki egyszerre beszélt,
és besorjáztak a házba, én csak bámultam a naplementét. 
Ugyanazt a naplementét, amit minden este. Tavaly a veszteségemre
emlékeztetett. És most? Most az életemre.
- Hé, jössz? - szólt oda Kiersten. 
- Igen. - Mosolyogva becsuktam az ajtót. - Jövök. 
                                                                      


Borító: 5/3 Nekem se ez, se az első kötet borítója nem tetszett. Túl csicsás ez egy ilyen könyvhöz.
Történet: 5/5* 2015 egyik legjobb könyve! *-* Annyira örülök, hogy elolvastam! 
Kedvenc szereplő: Gabe >3
Kedvenc jelenet: Amikor Gabe és Saylor együtt zongoráztak.
Negatívum: Néha kicsit Gabe viselkedése, de egyébként minden jó volt, konkrét negatívumot nem is tudok mondani.


* * *

Idézetek a könyvből:

"Mert mindenki tudja, hogy a szerelem esetében nem a zuhanás fáj, hanem a földet érés."

"– Mit gondolsz, milyen gyakran írjuk meg magunknak a saját végünket, mielőtt még befejeződne a történet? Milyen gyakran mondunk le saját magunkról, amikor az életünk csak akkor kezdődik el? Ha a dolgok bonyolódnak, mi azonnal meghátrálunk, és azt gondoljuk, hogy ez azt jelenti, rossz irányba haladunk, rosszat teszünk. De nem – ha kezd szorulni a hurok, az egy jel arra, hogy haladjunk tovább."

"A zene csak akkor zene, ha lemezteleníti az ember lelkét, ha a szíve vagy szétrobban tőle, vagy összetörik."

"– Ó, már ilyen késő van? Menned kell. Fel kell öltöznöm, és utoljára mondom: nem, nem láthatsz meztelenül. 
– Ez fáj, cimbi. – A mellkasára bökött. – Itt,bent."

"Végül is mit számít eggyel több összetört szív, ha a saját szívünk folyamatosan darabokban van?"

"Gabe maga a vihar, ami úgy kapott el, hogy nem volt nálam esernyő."











Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése