2016. február 11., csütörtök

Vivien Holloway: A bross - Rejtett tehetségek a klaviatúra mögött #2

0

Helló mindenkinek! :) Először is mondanám, hogy mindenki megnyugodhat, ebben a bejegyzésben megint átadom a szót valakinek, szóval nem kell engem hallgatnotok. Másodszor, itt is elnézést szeretnék kérni a kis kimaradásomért, remélhetőleg most már minden visszatér a normális kerékvágásba, és megint ugyanannyi időt tudok fordítani a blogba, mint amennyit a megkezdésekor is terveztem. :) Szóval csapjunk is a húrok közé, át is adom tehát a stafétabotot Szintiának, aki Vivien Holloway: A bross című könyvéről mesélné el nekünk az érzéseit, élményeit. 



* * *


Ismeritek azt a mondást, hogy jobb későn mint soha? Ez egy karácsonyi novella, én pedig alig egy hete olvastam ki, hogy miért? Mert szeretem megszegni a szabályokat, és valahogy úgy éreztem, hogy nincs az az isten aki rávehetne, hogy egy karácsonyi történetet karácsonykor olvassak el. Na de, elég a fecsegésből, ideje értékelni.

Vivien újra megcsillogtatta a humorérzékét. Mintha a saját apámat látnám, miközben megbirkózik a lehetetlen küldetéssel, miszerint fel kell állítania azt az átkozott fát, és bizony én is mindig jót szórakozom a csetlés botlásain, akárcsak főhősünk. Winie és én, sok mindenben hasonlítunk, például egyikünk sem szereti, ha a díszítő brigád a szobánkban munkálkodik, illetve mindketten szívesen faljuk fel az összes vaníliás tésztát.


A történet összetett és érthető, amit mindig elvárok, hiszen csak így élvezhető. A szereplők baromi viccesek, és némelyikük elég szerencsétlenke is. Helen néni két fia, mint ha a Weasley ikrek lennének, már csak azért is, mert olyan borzasztó rosszak, hogyha továbbra is ilyenek lesznek akkor az anyukájuknak nem marad egy szál haja sem.

A bross ellopásánál, esküszöm rágtam a körmöm, vagyis igazából a körömlakkot, Vivien tartozol egy körömlakkozással. Komolyra inkább értelmesre fordítva a szót, nagyon kíváncsi voltam sikerül-e ellopni a brosst, amikor az a hölgyike betipegett és majdnem lebuktak, mereszteni kezdtem a szemem mint valami idióta, és azt suttogtam, hogy ,, ne'' ja, hogy azt nem említettem, hogy egy előadás közepén olvastam, és persze a nemezésem miatt, biztos azt hitték elmentek otthonról, de legalább látszik milyen hatással van rám, ez az iromány.

Winie nem nagyon akarhatta elfogadni vagy csak nem akarta bevállalni Will ölelési ajánlatát, viszont én szívesen elfogadtam volna, ahogy egy meghívást is a karácsonyi vacsorára, de nem kaptam, úgyhogy most dühös vagyok. Jó volt bekukkantani Winiék ünneplésébe, megéri elolvasni a novellát, csak ajánlani tudom. És ami még jobb, az írónő blogján megtalálhatjátok, ingyen letöltésre várva.

Értékelés:
- Borító: 5/100000000*
- Szereplők: 5/5
- Történet: 5/5
- Kedvenc jelenet: A két fiú az asztal alatt
- Kedvenc szereplő: a nagymama

* * *
Idézetek a könyvből:




"- Na, várj, ha te részt vettél egy fogadáson, az azt jelenti… – Nem jelent semmit! – vágtam a szavába, de már késő volt. Az arcán széles vigyor terült szét. – Winie Langton, te női ruhába öltöztél?"

"– Igyunk arra, hogy ebben az évben sem vittetek a sírba! Boldog karácsonyt!"

"– Nálatok ez mindig ilyen? 
– Ó, ez semmi – legyintettem. – Apám eddig még le sem lőtte a csillárt. 
Will láthatóan nem tudta eldönteni, viccelek-e vagy sem. Komolyan beszéltem. Apám tavaly tényleg elővette a pisztolyát, mikor már három poharat összetört, miközben a késsel próbált
kopogni rajta, de még mindig nem figyelt rá senki."





                                                                                        

     
Szintia 


Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése