2016. március 31., csütörtök

Nalini Singh: Vonzódás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem #1)

0

Szerző: Nalini Singh
Kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 384
Besorolás: urban fantasy, alakváltó, erotikus, romantikus
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 9789636298203

Fülszöveg:

Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.
Figyelem: felnőtteknek szóló tartalom!
Nalini Singh írónő a paranormális romantikus regények ünnepelt és elismert szerzője. Írásaiban mindig lenyűgöző világokat, különleges hősöket, izgalmas kalandokat és csodálatos szerelmeket teremt.

* * *
A szóismétlésért előre is bocsánatot kérek, sajnos a mentál szóra nem nagyon tudtam mi mást írni, szóval az elég sokat fog az értékelésben szerepelni. 

A könyvvel még régebben találkoztam a könyvtárban, amikor is a fantasyk között keresgéltem, és ráakadtam. Akkor ki is vettem és el is olvastam, de ez valamikor tavaly történhetett és sajnos mivel ritka szar memóriám van, ezért már teljesen elfelejtettem, hogy miről is szólt. :D Viszont én úgy gondoltam, hogy újra elkezdem és nem csak azért mert elfelejtettem, hanem mert nem rég érkezett a hír, hogy Nalini Angyali vadász sorozatának magyar kiadatását folytatják itthon, ami nagyon jó hír, de addig is amíg várunk, jó lett volna valami "hasznossal" eltölteni a szabadidőmet és végre tisztázni a dolgainkat - mármint nekem és Nalini ezen sorozatának.

Mit kell mondjak, rendkívül meglepődtem olvasás közben, hiszen én már amire emlékeztem, az egyáltalán nem volt ilyen jó! Csak úgy faltam az oldalakat és nem tudtam betelni se Lucassal se a leopárdokkal, még a farkasokkal sem, habár ők ebben a történetben nem igazán kaptak olyan jelentős szerepet. de várjátok csak ki a végét, mert a többi kötetben annyit fognak szerepelni, hogy már betegek lesztek tőle :D Nalini megint jól felrakta a mércét azzal, hogy egy teljesen új és ismeretlen világba lökte be az olvasókat mondván, megérted vagy nem olvasod. Ezzel aztán persze semmi bajom nem volt, SŐT imádtam, hogy a könyv egyáltalán, még egy picit sem tudott untatni és mást sem tudtam közben csinálni, nem mintha akartam volna mert egyszerűen annyira kellett összpontosítanom, hogy mindet megértsek, és ne szalasszak el semmilyen olyan információt, ami esetleg a későbbiekben fontos lehet a történet szempontjából, hogy semmire se tudtam figyelni, - szó szerint. 

A felállás már magában érdekes, ezt a sorozat címéből valószínűleg ti is le tudjátok következtetni. Ez az egy világ az, amit a jövőben az emberek, alakváltók, de legfőképpen persze a mentálok megteremtettek az Elcsendesedés segítségével. Eme faj olyan "élőlényekből" áll, akiknek különleges mentális képességeik vannak, mint például a telekinézis vagy a jövőbelátás. Az Elcsendesedés pedig egy olyan program, ami által a mentálokat megfosztanak minden általuk ismert érzésüktől, hogy ezek semmilyen úton-módon ne tudják őket befolyásolni, - természetesen mindezt csak a hatalom miatt. Tehát amely ebből levonható az az, hogy ez a faj igazi, lélegző robotokat készít, akiknek nuku érzelmeik, illetve indulataik vannak, emiatt nem tudnak elkövetni semmilyen "bűnt", értem ezt például a gyilkolászásra vagy bármilyen magán, párkapcsolattal rendelkező életre. Ó, bocsánat vagyis van nekik családjuk, meg ilyesmijük, de azt is csak úgy hozzák össze, hogy minden nő kiválaszt magának egy olyan donort, aki jó génekkel rendelkezik, ezáltal pedig valószínűleg majd az utódaik is erős képességekkel rendelkező mentálok lesznek. Ugye mindenki érzi a romantikát a levegőben?

Ezzel ellentétben az alakváltók világa teljesen és maximálisan más. Amíg a mentálok semmit sem éreznek, és nap mint nap csak azzal foglalkoznak, hogy fejlesszék a képességeiket és ezáltal feljebb jussanak a hierarchián, addig a leopárdok és a farkasok élete sokkal inkább áll és képződik az érzelmekből. Most, hogy így visszagondolok, biztosan nem tudnám őket az érzelmeik nélkül elképzelni, mivel ezek tették őket olyan... valóságossá. És ez az, ami miatt teljesen különböznek a mentál fajtól. Amíg az alakváltók éreznek dühöt, szomorúságot, boldogságot, gyászt, addig a mentálok ezek közül semmit sem, valószínűleg még azt sem tudják melyik mit jelent. Ami viszont igazán tetszett úgy az egész fajnál, az a mentál háló elképzelése volt és az, hogy ehhez hogyan kell a faj tagjainak alkalmazkodnia, hogy életben maradhassanak. Érdekes volt az a biztos és néha már össze is zavarodtam, hogy akkor most mi, hogy van.

Na hát főszereplőinknek ilyen körülmények között kell megismerkedniük. Adott nekünk Sascha a mentál lány, aki sosem érezte igazán "otthon" magát a mentálok között és ez kezd is megmutatkozni rajta. A mentális pajzsai akkor kezdenek azonban igazán megtöredezni amikor találkozik Lucassal az alakváltó leopárddal, akivel elméletben úgy kéne taszítaniuk egymást mint két egyforma pólusú mágnesnek, mivel Sascha egy mentál és Lucas meg egy leopárd és ez a kettő nem igazán egy előnyös párosítás, főleg ha azt nézzük, hogy a faj között folyamatos harc folyik a hatalomért. De talán pont ez az a dolog, ami felébreszti a férfiban a vadász ösztönt, hogy megkaparinthassa a lányt. És talán pont emiatt kezd Sascha megkérdőjelezni mindent és mindenkit, akit egész eddigi életében ismert. A főszereplőink között létrejött kapcsolatról is nagyon jó volt olvasni, mégpedig azért mert végre nem volt semmi felesleges nyafogás azért, mert nem jöhettek össze azonnal, hanem előtte meg kellett oldaniuk néhány problémát és átlépni pár akadályt a cél érdekében. Nagyon tetszett, hogy lépésről lépésre haladtak a kapcsolatukban, igazából teljesen olyan volt, mint egy első szerelmes tinisztori, csak jobban megírva és mélyebb érzelmekkel vegyítve. Cuki volt, na. 

Amúgy nem tudom ti, hogy vagytok vele, de azt is nagyon imádtam, hogy Lucas mindig ezt a birtokló típust adta, és egyfolytában védelmezte Sascha-t, ami szerintem eszméletlen cuki volt! és nem tudom, de én általában szeretem az ilyen típusú könyves pasikat, van bennük valami vonzó... xD  A kis leopárd kölykök is nagyon édesek voltak, szívesen megszeretgettem volna őket én is, szóval szerintem meg is van, hogy mit fogok kérni következő karácsonyra. A nyomozós szál is egy nagyon nagy piros pont volt Nalini részére, élveztem, hogy mindenki összefogott a "jó" cél érdekében és én teljesen preferálom azt a törvényt az alakváltóknál, miszerint szemet-szemért, fogat-fogért. Mondjuk ennél a fajnál ez teljesen érthető, ha azt nézzük, hogy az alakváltó férfiak, hogyan védelmezik a párjukat mindenkitől. 

Hawke-t pedig egyszerűen imádtam! Istenem, az a farkas sosem tudja hol a határ, állandóan édesemnek, meg kedvesemnek szólítja Sascha-t amivel őrületbe kergeti Lucast és tuti, hogy egyszer elfogja szakítani a cérnát, és akkor csak imádkozni tudok majd, hogy maradjon még valami Hawke-ból amit felszedegethetek a földről. :D Az biztos most már, hogy Nalini véglegesen felkerült a guilty pleasure listám legtetejére, és csak remélem tudom, hogy a további kötetek is lesznek ilyen szórakoztatók. 

Habár Vaughn könyvét már olvastam  imádtam, hamarosan bejegyzés! és a Judd&Brenna páros van most éppen soron, akiket még mindig legjobban várok az Dorian, az ő személyisége volt az, ami a legjobban felkeltette az érdeklődésemet, valamint a csendes Clay története is igazán nagy izgalommal tölt el, de ezt ugyanúgy elmondhatom, majdnem a fél falkáról is. főleg Hawke-ról  :D 

Csak egyet mondok végszóként: olvassátok, olvassátok, nekem kedvenc lett! 


Borító: 5/4 Molyon láttam, hogy úgy általában az emberek többségének tetszett a borító és azért kezdték el olvasni végül is a könyvet, de meg kell mondjam nekem nem igazán lett olyan nagy kedvenc. Egynek elmegy, de úgy órákig nem támad kedvem nézegetni. 

Történet: 5/5* Már most biztos vagy benne, hogy ez a sorozat az örök kedvenceim közé fog tartozni és minden részt csak jobban fogok szeretni, mint az előzőt. Remélem igaz is lesz a jóslatom. :D
Kedvenc szereplő: Hawke, Lucas, Vaughn, Sascha
Kedvenc jelenet: A leopárd kölykösek, vagy amikor Hawke Lucast bosszantja. :D Azok felülmúlhatatlanok.
Negatívum: -


* * * 
Idézetek a könyvből:

"A logika és a szeretet néha nem illenek össze."

"Ez a határozott parancs összezavarta Saschát, nem értette pontosan a szobában tartózkodók hierarchiáját. 
– Azt hittem, Lucas itt az alfa. 
A férfi felnevetett. 
– Na igen, de ez itt Tamsyn konyhája. Szóval inkább üljünk le, mielőtt hozzánk vág egy fazekat."
"– Te már soha nem leszel egyedül. Te már hozzánk tartozol. A falkához. – A lány kezére tette a kezét. – Ne félj elengedni a mentálhálót. Mi elkapunk."

"Aznap majdnem megértette, miért ölték ki magukból a mentálok az érzelmeket. Ha nem érzett volna, nem kellett volna emlékeznie. Ha nem érzett volna, nem gyászolt volna. Ha nem érzett volna, nem kellett volna elviselni a fájdalmat, amely nagyon is emberi szívének minden egyes dobbanásakor beléhasított."

"– Hogyan párosodhatnék több leopárddal? 
– Sehogy – csattant fel Lucas önkéntelenül. – Te az enyém vagy. Ennyi. 
(…) 
– Ezt én is tudom, uram, királyom!"


"– Ezt Marlee-ért és Tobyért teszem, nem a te kedvedért – fordult dacosan Hawke felé a tini. 
Az alfahím gúnyosan tisztelgett a lánynak. 
– Isten ments, hogy bármit megcsinálj, amire én kértelek!"












Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése