2016. április 19., kedd

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

3

Szerző: Jodi Picoult, Samantha van Leer
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 368
Besorolás: romantikus, ifjúsági, fantasy, chick lit
Sorozat: -
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789632935485

Fülszöveg:

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

* * *
A könyvet nagyon köszönöm szépen még egyszer az
Athenaeum kiadónak!

Ez volt az első könyvem Jodi Picoult-tól, szóval mondhatjuk azt, hogy nem igazán volt viszonyítási alapom az előző könyveihez képest, DE az már most biztos, hogy az írónő belelopta magát a szívembe méghozzá elég csalafinta módon.

Kezdeném ott a dolgok elmeséléseben, hogy én személy szerint nagyon szeretem a tündérmeséket. Ez azért lehet mert kiskoromban az anyukám mindig olvasott nekem és a nővéremnek valami mesét, mielőtt lefeküdtünk volna aludni. Már akkor is elég élénk fantáziával rendelkeztem és amikor esetleg valami olyan szerepelt az aznapi esti mesében, (például a nagy gonosz sárkány, amivel a királyfinak meg kellett küzdenie) ami elég negatív volt, akkor attól félni kezdtem rögtön azután, hogy befejeztük az olvasást és anyukám kiment az ajtón. Mindig arra gondoltam, hogy előmászik az ágy alól és valamit csinál velem. Persze azért tudat alatt valószínűleg tisztában voltam vele, hogy ez sosem fog megtörténni, mivel a könyvben lévő szereplők nem élnek. De mi történne ha kiderülne, hogy ez mégsem igaz? 

Jodi Picoult és lánya Samantha van Leer pontosan arról írt nekünk ebben a könyvben, hogy mi lenne akkor, ha a szereplők azután is tovább élnénének és tennék azokat a dolgokat amiket akkor tesznek, amikor nem kell az olvasónak eljátszaniuk a történetet. A Sorok között egy olyan élményre fog elvinni titeket olvasás közben, amit valószínűleg egész további életetekben magatokkal fogtok cipelni, azon imádkozva, hogy nehogy egyetlen percét is elveszítsétek annak az utazásnak, amiben itt részetek lehetett.

Az egész sztori úgy indul, mint egy átlagos tündérmese. Egyszer volt, hol nem volt... Csakhogy erre aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagos. Adott nekünk a kissé gyáva, ám bár okos Olivér herceg, aki nekivág megmenti a hercegnőt a sárkány karmai közül, azonban mint minden mese hős, ő is egy csomó akadályba ütközik már az út elején. Elég összetett karakter volt Olivér-é, mivel hogy volt a királyfi, aki a mesében élt és minden célja csak az volt, hogy kiszabadítsa szerelmét a gonosz karmai közül, és volt az a személy, akinek minden vágya csak az volt, hogy kijusson a könyvből és megtapasztalja, hogy milyen is lehet igazából élni. Így kerül kapcsolatba Delilával, - az Olvasóval - aki csodák csodájára "meghallja" ahogy Olivér segítségért kiállt. Innen már nagyjából ki lehet az következtetni, hogy a két főszereplő célja az lesz, hogy kijuttassák a fiút a könyv börtönéből ahova elvileg neki tartoznia kéne. Delila karaktere úgy összességében nézve tetszett, de volt néhány olyan rosszabb pillanata is amikor legszívesebben a falnak mentem volna neki, de ez maximum egyszer vagy kétszer fordult elő, ami egyáltalán nem vészes, gondolván arra, hogy egyes másmilyen szereplők miket szoktak előadni. Na viszont a kettejük kapcsolatáról sajnos már nincs ilyen rózsás véleményem. A gond gyökere nálam az volt, hogy nem éreztem a szikrákat kettejük között és értem én, hogy Delila rögtön azonosulni kezdett vele, mert hasonlítottak pár dologban egymásra, de azért mégis. Olyan nincs, hogy nem is láttad még, vagy láttad, de alig ismered és már tutira biztos vagy benne, hogy ő a lelki társad, meg hasonló marhaságok. Ilyen nincs. Pont. És nem, nem ölöm ki senkiből a romantikát, mert tényleg cukik voltak, de az ilyen helyzeteket én nem bírom :P

Az egész könyv nagyon humoros, szerintem nem is tudnék olyan oldalakat mondani amin legalább egy poén nem hangzott el, valamelyik főszereplő részéről. Valamint azt is hangsúlyoznám, hogy igazából bármelyik korosztálynak tudnám ezt a történetet ajánlani, lényeg az, hogy szeresse a tündérmeséket. Nagyon vicces, kidolgozott szereplők vannak benne és teljesen jól mutatja a személyiségük azt, hogy habár a könyv lapjain lehet, hogy az egyikük gonosz, a másikuk meg jó, de amikor a könyv becsukódik és a színészkedésnek vége szakad, akkor a főgonosz egy rajongó pillangóvadásszá változik, a kalóz pedig egy fogorvossá, de persze ne feledkezzünk meg Olivér lováról se, aki bár a történetben erősnek és legyőzhetetlennek látszik, azonban a való életben állandóan csak azzal törődik, hogy ne egyen túl sok abrakot, mert attól esetleg elhízik.

A cselekmény három nagyobb "szálon" fut, Olivér szemszögéből ami a könyvben kékkel van jelölve, Delila szemszögéből ami pedig zölddel. Ezen kívül megismerhetjük az "igazi" Sorok között-et, - vagy legalább is azt a változatát, amit a szereplőknek minden egyes alkalommal újra és újra el kell játszaniuk, - ami feketével van megírva.

Ami nagyon tetszett a történetben és ezek miatt IS, ajánlom, hogy olvassátok el:
- a 3 részre bontás miatt, nagyon jól áttekinthető volt az egész szöveg és örülök, hogy mindkét szereplő fejébe belekukkanthattam.
- a téma már alapjában véve megvett magának, (mint fentebb említettem) szóval aki szereti a tündérmeséket annak mindenképpen kötelező darab!
- a borító eszméletlen gyönyörű, nagyon tetszik.
- az illusztrációk! eddig nem is említettem, de azok is nagyon tetszettek benne és szerintem pont belepasszoltak, örülök, hogy az írónők úgy döntöttek, hogy megállnák a helyüket a könyvben.

Egyetlen egy dolog van amit nagyon sajnálok, mégpedig azt, hogy a főszereplők megkapták a happy end-et, viszont akkor is a végén csak úgy vége szakadt a történetnek, pedig én nagyon olvastam volna tovább azt, hogy vajon milyen sorsa lett a többi szereplőnek is + arról hogy vajon Olivér, hogy boldogulhat a való világban. Szóval igen. Mindenképpen folytatást követel!

Borító: 5/5* Első látásra szerelem!
Történet: 5/5 Fordulatos, érdekfeszítő és egyben csak nagyon cuki. Kell ennél több? :)
Kedvenc szereplő: Olivér, Frocli, Matilda, Delila
Kedvenc jelenet: Minden Olivér és Delila jelenetet nagyon szerettem.
Negatívum: -



* * *
Idézetek a könyvből:

"…néha az a boldogság kulcsa, hogy beérjük kevesebbel is. (…)Akkor sosem leszünk csalódottak."

"– Az őszinteség ritkább, mint az olyan férfi, aki víz alatt is kap levegőt – jelentette ki Odessza."

"– Rendben – sóhajt fel a pszichiáter –, mondj kapásból öt helyet, ahol szívesebben lennél, mint itt. 
Felnézek rá. 
– Angliában a nagy pestis idején, a fogorvosnál gyökértömésen, a Teletubbiespremierjén, egy Toi-Toi vécébe zárva, és mondjuk… az osztályban matek nagydoga alatt."


"Még sosem voltam szerelmes, de mindig úgy képzeltem, mint egy tisztítószer reklámját. A színész mutat egy szürke hétköznapi jelenetet, azután fog egy nagy szivacsot, átitatja szerelemmel, és letöröl vele mindent. Ugyanazt látják, csak eltűnnek a hibák, és eltűnik a szomorúság. A színek csak úgy sziporkáznak, tízszer tarkábban, mint előtte. Még a zene is hangosabb és tisztább. A szerelem,mondja a reklámarc, mindent fényesebbé varázsol."

"CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet."

"Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen."





Vélemények:

3 megjegyzés:

  1. Most már biztos, hogy olvasnom kell ezt a könyvet! *-* Az értékelésed és az idézetek meghozták hozzá a kedvemet :) Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem egyszer legalább mindenkinek el kéne ezt a könyvet olvasnia, főleg, ha szereti a tündérmeséket. :) Én köszönöm, hogy elolvastad az értékelésemet és jó olvasást kívánok a könyvhöz, majd feltétlenül írj akkor, ha már kiolvastad a könyvet és lenne róla véleményed. Érdekelne. ;)

      Törlés
    2. Mindenképpen írni fogok! :) ;)

      Törlés