2016. május 1., vasárnap

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához (Cover Reveal #9)

0

A történelmi romantikus királynője újabb regénnyel jelentkezik. Ezúttal a szenvedélyes olasz Juliana és a Hencegő herceg, Leighton története bontakozik ki a lapokon - és csak úgy pattognak a szikrák!





Jegyezd elő a linkre kattintva:

Tedd kívánság és/vagy várólistára:
>>> http://moly.hu/konyvek/sarah-maclean-tizenegy-botrany-egy-herceg-meghoditasahoz


Az írónőről:
Sarah MacLean New York Times, Washington Post és USA Today bestseller szerző. Történelmi romantikus regényeit már több, mint 20 nyelvre lefordították, és több neves díjat is elnyert - többek között a RITA Awardsot.
Rajong a történelemmel kapcsolatos dolgokért, ez sokat segített neki, hogy diplomát szerezzen történelem és kulturális antropólógia szakon a Smith College-on és a Harvard Egyetemen. Miután végzett, New Yorkba költözött, hogy végre megírja első regényét. Azóta is itt él, férjével és lányával.
Sokat dolgozik azért, hogy támogassa a romantikus zsánert és a nőket. A Washington Postban saját rovata is van, ahol mindig a legjobb történelmi romantikusok közül válogat cikkében.





Exkluzív részlet a könyvből:


– Ha megtenné, hogy megállítja a kocsit. Ki szeretnék szállni.
– Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte?
– Ahogy… terveztem? – nyögte ki.
– Hagyjuk ezt, Miss Fiori! Maga tényleg azt hiszi, hogy nem tudom, mire ment ki a kisded játéka? Ugye azt remélte, hogy valaki felfedezi az én üres hintómban, ami akár egy titkos légyott tökéletes helyszíne is lehetne, a bátyja rezidenciája előtt, az elmúlt hetek egyik legnépesebb rendezvényén?
Juliana szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.
– Maga azt hiszi, hogy én…
– Nem, nem hiszem, hanem tudom, hogy meg akar fogni magának. És a tervét, amiről feltételezésem szerint a testvérének nincs tudomása, akár siker is koronázhatta volna, ha egy butább és alacsonyabb rangú embert szúr ki magának. De biztosíthatom önt arról, hogy nálam az ilyesmi nem válik be. Ami a hírnevünket illeti, az enyém minden kétséget kizáróan nyerne a magáéval szemben. Valójában teljes lelki nyugalommal hagytam volna magát botrányba keveredni a Ralston-ház előtt, ha szerencsétlenségemre nem lennék momentán lekötelezve a bátyjának. Megérdemelte volna ezért a buta komédiáért.
A hangja nyugodt és határozott volt, mintha már számtalan alkalommal vett volna részt hasonló beszélgetésben, mintha Juliana csak egy apró bosszúság lenne, egy légy a langyos és ízetlen homárlevesében, vagy mi az a lötty, amit ezek az arisztokrata brit sznobok oly élvezettel eszegetnek.
Micsoda egy fennhéjázó barom…, gondolta magában Juliana dühében a fogát csikorgatva.
– Ha tudtam volna, hogy ez a maga hintója, úgy kerültem volna el, akár a pestist.
– Ilyenformán meglepő, hogy nem vette észre a nagyhercegi címert az ajtón!
Te jó ég, micsoda egy elviselhetetlen alak ez a herceg!
– Valóban meglepő, mert ez a felfestett címer tényleg óriási, pont akkora, mint amekkorának ön hiszi magát! Biztosíthatom arról, kegyelmes uram – úgy köpte ki a megtisztelő megszólítást, mint valami trágárságot –, ha férjre vadásznék, akkor nem olyat keresnék, aki a magas rangja miatt csak úgy pöffeszkedik a hamis önbecsüléstől! – Érezte, hogy remeg a hangja, de már képtelen lett volna visszafogni magát. – Maga annyira odavan a rangjától, hogy csoda, hogy még nem hímeztette be a herceg szót ezüst cérnával az összes kabátjába. A viselkedése alapján azt hihetné az ember, hogy kiérdemelte a tiszteletet, amit ezek az angol bolondok az ön irányában tanúsítanak, miközben csak merő véletlenségből jó időben, jó helyre született, egy olyan apától, aki gyanítom, ugyanúgy tette a dolgát, ahogy a többi férfi, anélkül, hogy különösebben eszes lett volna.



Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése