2016. augusztus 17., szerda

Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés (Rejtett tehetségek a klaviatúra mögött #4)

0

Szerző: Jennifer L. Armentrout
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 382 oldal
Besorolás: ifjúsági, fantasy, romantikus, young adult
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789633995327

Fülszöveg: 

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

***

Az Oblivion által, újraélhetjük az Obszidiánt, Daemon szemszögéből. Ki ne örülne egy olyan könyvnek, ahol végig csorgathatjuk a nyálunkat Daemonért? 
Maga a könyv nagyon pörgős, a nyelvezete egyszerű, elég gyorsan lehet vele haladni és a két főhős között lezajló párbeszédek poénok végtelen tárháza. De komolyan, sokszor hangosan felröhögtem a könyvön. Igazán feltud vidítani akármilyen hangulatban vagy. 




A szereplők nagyon szerethetőek, mindkét főszereplőt a kedvencemnek mondhatom. Katy nem az az átlagos lány, aki tehetetlen és mindig mások kellenek, ahhoz, hogy egy döntést tudjon - pont ezért szerettem meg ennyire. Okos és tud vigyázni magára. A másik szereplőt Daemont, nem is kell bemutatnom, - a varázslatos földönkívülit, - akinek a legfőbb elfgolaltsága mások heccelése és a seggfejként viselkedés, de még így is ellenálhatatlan és kedves tud lenni, ráadásul a családját bármi áron megvédené.

Az egyik kedvenc részem a könyvből, az, hogy milyen hitelesen bemutatja a testvéri szeretet, még én is megértettem, pedig nekem nincs is testvérem.

Attól a pillanttól kezdve, hogy Katy a Black ház szomszédságába költözik Daemon folyton figyeli, minél távolabb akarja tartan húgától, - Dee Blacktől, aki Katyben egy új legjobb barátot fedez fel. Ám Daemon minden igyekezete ellenére összebarátkoznak, ráadásul a fiú vonzódik is a lányhoz, viszont tudja, hogy veszélyes, hiszen testvére, Dawson vesztét is egy emberlányba vetett szerelme okozta. Úgyhogy a bunkó stílust hívja elő, így próbálja távol tartani Katy-t, de mégis aztán mégis közeledni kezd a lányhoz, azzal az indokkal, hogy Dee elkobozta a kocsikulcsait. Elmennek sétálni, majd találkoznak egy medvével és ez aztán mindent megváltoztat Daemon eredetileg tervezett tervében. Ennyi elég is lenne, remélem ez az infómorzsa majd felkelti az érdeklődéseket.




A másik dolog ami nekem feltűnt, (ami igazából irónikus) az az, hogy Katy-t folyton meg kell menteni, ám ő egy nagyon is független lánynak van feltüntetve, majd az arummal való találkozásukkor, azonban újból elő jön belőle ez az erő és persze a makacsság is.
Összeségében nagyon tetszett ez a rész is, azon túl, hogy általában nem szeretem újraolvasni ugyanazt a történetet, egy másik szereplő szemszögéből, mert unalmasnak tartom, de ez mégis nagyon tetszett. Lehet, hogy csak az volt a gond a többi könyvvel, hogy nem Daemon Black a főszereplőjük.  

A könyvet 5*-ra értékelem és alig várom már, hogy belekezdhessek Jennifer L. Armentrout másik sorozatába a Várok rád-ba is.
Nagyon örülök a lehetőségnek, amit Lexitől kaptam, hogy megírhattam ezt az értékelést az ő blogjára, még egyszer köszönöm és remélem nem okoztam csalódást. 

Idézetek a könyvből:


“Mindenhol könyvek voltak, mint a nappaliban. Kettő a pulton, a pirító mellett. Egy a hűtőn, bár fogalmam sem volt, mit keresett ott. Három a konyhaasztalon hevert egymás tetején, mellettük két bontatlan csomag. 
Hogy a csudába lehet valakinek ennyi könyve?”

“Adam elugrott balra, épphogy elkerülve a közvetlen találatot. 
– Mi a franc? – kiáltott felháborodva. – Tönkretehetted volna a szépséges arcomat! 
Hátravetettem a fejemet. Most rajtam volt a nevetés sora. 
– Azt hiszem, ideje tükörbe nézned, ha szépségesnek hiszed! 
Andrew velem nevetett. 
– Egyformák vagyunk – rázta a fejét Adam. – Mind a kettőnket sértegetett, te hülye.”

“Nem jutottam szóhoz, talán most először életemben. Pedig most éppen rendes voltam vele. Sem a bunkó Daemon, sem a kedves Daemon nem tetszik neki? Mi a fene. Jó ég, ez a lány oda-vissza kikészít, hogy már magam se tudom, mit gondoljak. Most akkor kedves akarok lenni hozzá? Vagy csak azért viselkedek rendesen, hogy közelebb férkőzzek, és elriasszam Dee-t? Jesszus, mi ez a filozofálgatás a saját érzéseimről meg az övéiről? A végén a vérzésem is megjön.”

“csupán a közelsègètől többet mosolyogtam, mint èvek óta bármikor.”

Ahol megtalálhattok: https://moly.hu/tagok/brigi21

Brigitta
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése