2016. október 3., hétfő

Sarah Raas: Hó, mint hamu

0

Szerző: Sara Raasch
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 496
Besorolás: fantasy, ifjúsági, disztópia, mágia, young adult, romantikus
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9786158029445

Fülszöveg:

Megtört ​​szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

***

Köszönöm szépen még egyszer a 
Twister Media Kiadónak a 
saját példányomat!
/Moly/Blog/Facebook/


Meg kell mondjam, jó nagy bajban vagyok  ezzel a könyvvel. Egyik pillanatban szerettem és csak még, még olvastam volna tovább, a másikban pedig legszívesebben lehajítottam volna a földre és elkezdtem volna rajta ugrálni mérgemben. Csak az tartott vissza, hogy a borító valami eszméletlen gyönyörűre sikeredett, és nem szerettem volna az összhatást elrontani.


Na, de kezdjünk is akkor az legelején....
A borítóba első pillanattól kezdve szerelmes voltam és tudtam, hogy nekem ezt a könyvet valamilyen módon el kell majd olvasnom. Amikor pedig végül is eljutottam odáig, hogy a kezembe foghattam ezt a gyönyörűséget, azonnal nekifogtam. 

Csak olvastam és olvastam és egyszer csak azt vettem észre, hogy még mindig a 40. oldalnál tartok már vagy 1 órája. Hát igen. Senkit nem akarok szapulni, mert első könyves szerzőknél megesik az ilyen, de itt a történet elején konkrétan azzal kellett percenkét küzdenem, hogy ne aludjak el az unalomtól. Jöttek a leírások egymás hegyén-hátán, néha az írónő volt olyan kedves és odalökött egy-egy párbeszédet, de amúgy semmi sem történt. Nuku, zéró, nada sztori csak a hosszú és unalmas ecsetelések mindenről, ami az olvasót egyáltalán nem érdekli. Értem én, hogy egy új világ megteremtése nem egy könnyű dolog és, hogy nehéz úgy írni, hogy mindent bemutasson és közben menjen is a cselekmény, ami itt nyilvánvalóan elmaradt de azért ennyire részletesen nem kell mindent leírni. Ugyanis mire az olvasó elolvassa azt, hogy 'hajh, de szépen nézett ki ez a táj, meg a virágok és a erdő és blablabla...' addigra meghalunk az unalomtól. Azt meg már nem is teszem hozzá, hogy párbeszéd meg csak 20 oldalonként egyszer fordult elő, de az is mindössze két mondat volt. Tudom, hogy nehéz mindent összetartani, de ha kevesebb értelmetlen duma lenne és esetleg pörgősebben menne a cselekmény akkor minden szuper lenne. De most nehogy azt higgyétek, hogy én ilyen leírás ellenes vagyok, mert nem. Csak azért az már szerintem is gáz, ha 50 oldal után még mindig nem megy előre a történet, hanem teljesen ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük.

Na, de a szapulásnak vége, innentől a jó dolgokra koncentrálok, például arra, hogy a kedves írónőt valahol a regény vége felé megszállta valami és felpörgette a cselekményeket, de úgy, hogy egészen a sztori végéig csak néztem, hogy mi a meggyes pite van most itt?! Hihetetlen, hogy mennyit tud fejlődni az ember a regény előrehaladtával. Mintha ő is együtt változott volna az általa megteremtett szereplőkkel. Annyira, de annyira pörgős és akciódús  lett a végére a minden, hogy nem is találok rá szavakat, hogy írhatnám le nektek. Az elképzelés és a világfelépítés lenyűgöző és egyedülálló, már csak ezért is megérte elszenvedni az unalmas részeket.

Persze a fantasy jellemzők és dolgok mellett, egy másik műfajjal is találkozhattok a sztori során, mégpedig a romantikával. Igen, szerelmi háromszög is lesz benne? Most mondjátok meg, hát nem meglepő?

Itt van tehát a bátor hősnőnk Meira, aki már gyerekkora óta szerelmes a legjobb barátjába Mather-be, aki nem mellesleg Télország jövendőbeli királya. Megjegyzem, már rosszul indítunk... Elvileg persze Mather nem szerelmes belé, vagyis bocsánat pontosítok. Nem LEHET szerelmes belé, mivel az nem szolgálná Télország javait, ha a király egy közrendbeli emberrel jön össze. Persze, hogy nem. Mi meg még mindig a 16. században élünk...

Szóval igen, elvileg nincs előttük semmilyen közös jövő, de azért a csávónak muszáj hülyítenie szegény csajt, mert persze, ha neki nem jó akkor másnak se legyen az. öntelt seggfej közeleg...
Meira meg sajnos ahelyett, hogy lekoptatná, inkább csak még jobban csorgatja utána a nyálát és mindig belepirul, ha hozzáér vagy beszélgetnek.

De egyszerűen ilyenkor nem is tudom mit mondjak. Az írónőnek annyira szuper főhősnőt sikerült összehozni, akit úgy mutat be, mintha érettebb lenne a koránál és ez valamelyik részeknél fel is tűnt, de azért ne vicceljünk már. Amikor a szerelmi élete került szóba, akkor mindig visszasüllyedt a tiniregények nyavalygós, hisztizős 16 éves libák szerepébe, akik olyan buták, hogy az már fizikailag képtelenség.

Egy kis tartást, ha kérhetném. Csak egy kicsit.

A másik fiú a szerelmi háromszögben, Theron, akinek a könyv végére teljesen sikerült elrabolnia a szívemet. Ő is királyi származású, az apja után örökölné a koronát és a mágisztert, aminek segítségével képes lenne irányítani Cordell-t és a benne élő embereket. De itt véget is érnek a hasonlóságok közte és 'tudjuk ki' között . Amíg Theron egy kedves, udvarias, szerény, művelt, illetve csendes és szexi  fiú, addig Mather mindennek az ellentétje. Theron igenis kimutatja az érzéseit és nem csak játszadozik Meira-val, ahogy Mather a történetben szinte állandóan tette. Cordell koronahercegének számítanak a lány érzelmei és az meg plusz öröm, hogy Meira a könyv vége felé észre is veszi ezt, és már nem foglalkozik annyit Mather-rel és a hülyeségeivel.

Ezt annak tudom be, hogy vannak még csodák.

Az egyetlen vicces dolog, amikor kedveltem Mather-t, az annál a jelenetnél volt, amikor Meira és Theron kint beszélgettek a gyakorló téren és Theron félmeztelen volt. álmatag sóhaj
Persze Mather meglátta őket és azonnal odasietett és levette az ingét, csak hogy lássuk, hogy neki is vannak legalább annyi kockái, mint a másik fiúnak. Na azon ott szabályosan fetrengtem a röhögéstől, de annyira, hogy szerintem még az ágyról is sikerült leesnem párszor.

Hát igen. No comment.

Összességében nagyon élveztem olvasni ezt a regényt, az írónő stílusa különösen tetszik, nagyon gyönyörűen tudja megformálni a szavakat és mondatokat. Ha az eleje nem lett volna unalmas, akkor kedvenc lett volna, ám sajnos nem lehet minden tökéletes és egy ilyen történet egy első könyves szerzőtől pedig egyszerűen csak hihetetlen, szóval emelem a kalapom. A szereplőkön és a hosszú monológokon még lehetne dolgozni, szóval eléggé kíváncsi vagyok, hogy vajon a második részben láthatunk e majd valamilyen fejlődést e téren, amiatt is, hogy a sztori vége egy csúnya függővéggel végződött. Izgatottan várom tehát a sorozat második részének megjelenését.


Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a fantasy és disztópia műfajt, és a kissé butuskább romantikus szálakat, ja és persze a szerelmi háromszögeket, ami remélem, hogy itt a trilógia végére fel fog szívódni. Gyökerestül.

De addig is; #TeamTheron.





Borító: 5/5* Szerelem első látásra!
Történet: 5/4 Van még rajta mit javítani, de érzem, hogy a jó úton haladunk afelé, hogy kedvenc legyen a sorozat, talán a követező kötetekkel.
Kedvenc szereplő: Theron, Meira
Kedvenc jelenet: A bejegyzésben említettem, hogy a félmeztelenes jelenet volt messze a legjobb és legviccesebb alakítása a szerzőnek.
Negatívum: Lássuk csak... Unalmas indulás és... Mather. 



***
Idézetek a könyvből: 


"– A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik."


"A félelem olyan mag, amit ha egyszer elültetnek, megállíthatatlanul elburjánzik."


" – Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt."


"Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk."


"Igazam volt. A szoknyát éppen azért találták fel, hogy a hölgyek nehezebben tudjanak szaladni."


"Ők hoznak döntéseket, ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is, mindannak ellenére is, önmagad maradj."





Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése