2016. december 1., csütörtök

Daemon és Kat - Bónusz baba jelenet (Fordítok, ha akarok #3)

5


Halihó kedves olvasóim! :)

Mostanság kicsit offline voltam, elnézésetek kérem, ha valaki esetleg keresett és nem válaszoltam neki. Úgy látszik az ősz az én évszakom, mivel mostanság minden összejött nekem, ezért az olvasásra, illetve sajnos a blogolásra semennyi időm nem maradt. hüpp, hüpp Azonban, próbálok most pozitívan a dolgokhoz állni és eldöntöttem, hogy mivel a mai nappal egy új hónap, valamint új évszak kezdődik, én is bele fogok húzni, mind az olvasásokba könyvek terén, sajnos egy csomó felhalmozódott, már csak emiatt is mérges vagyok és mind a bejegyzések írásába itt a blogon. 
Ezzel az ígérettel szeretném tehát indítani a decembert és elmondom; van egy meglepetésem is nektek mára! 
Ha elolvastátok a bejegyzés címét, akkor szerintem már egy kis fogalmatok lehet arról, hogy a hablatyolásom után, vajon mi is fog következni. És igen, nem csalás nem ámítás, tényleg elhoztam nektek a sokatok által kért Fordítók, ha akarok rovat harmadik részét, amiben Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatához tartozóan hoztam nektek egy kis extrát, név szerint a Katy és Daemon Bónusz babás jelenetét!!!
Nem mondok szerintem újdonságot azzal, hogy már epekedve vártam, hogy végre ti, csodálatos olvasóim is "kézhez kapjátok" e nagyon cuki, és rettentően szívmelengető részlet magyar változatát.
A bónusz jelenetet a Wattpad nevű oldalon is megtalálhatják, mégpedig eredeti nyelven, szóval ha esetleg valakit az érdekelne, bátran menjen és keressen rá!  Valljuk be, azért eredeti nyelven az igazi.

Nagyon szépen köszönöm a javítást és segítséget kedves barátnőmnek @Pandalánynak! :)

Valamint mindenkinek nagyon jó olvasást kívánok az extra jelenethez, remélem élvezni fogjátok!
Induljon tehát a buli, szép könyvekben gazdag decembert kívánok az összes kedves molyocskámnak.
Ez nektek szól csajok! ^^


***


Most azonnal akarom, adjátok ide nekem. De komolyan. Nem tudok kivárni még egy percet anélkül,hogy a kezemben nem tarthatnám Sophie Jordan Unleashed-jét...

Rávigyorogtam a képernyőmre, elvettem az ujjam a billentyűzetről és megnyomtam a 'közzététel' gombot, az új "Szerdára várva" bejegyzésemnél. Lecsuktam a laptopot és már éreztem is, hogy túl lusta vagyok ahhoz, hogy felkeljek, így  kényszerítettem magam, hogy kitisztítsam a fejemet. Koncentrálj, idéztem a Forrást. A laptop megrázkódott, aztán egy másodperccel később felemelkedett a kezemből és átrepült a szobán, majd gyengéden az asztalomon landolt.
- Király vagyok - mormoltam.
- Igen, az vagy.
Ziháltam, miközben felültem a helyemen, és felnéztem az ajtófélfára. Összehúztam a szememet és megfogtam a párnát. – Abbahagyhatnád ezt!
Lassú mosolyra húzódtak az ajkai. - Mégis mit?
A térdemre ültem és engedtem, hogy a takaró félrecsússzon rólam, aztán visszahúztam a karomat és amilyen erősen csak tudtam, eldobtam a párnát. A bolyhos felhő egy lövedékké változott.
Anélkül, hogy levette volna rólam a tekintetét, Daemon hozzám közelített a kezével és megragadta a párnát, mielőtt az az arcába csapódott volna. - Ne utálj.
Visszadobta a párnát az ágyra, aztán széttárta a karját. - Legalább egyetértettem veled.
- Olyan halk vagy, mint egy kicseszett nindzsa - motyogtam.
Daemon kacsintott és ez volt az egyetlen figyelmeztetés, amit adott. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig bírtam őt nyomon követni a szobában. Az ágy benyomódott a hirtelen súlya alatt, összeütközött velem, és ekkor a nagy kezeit óvatosan az arcomra tette. 
A térdeivel az enyémnek támaszkodott, a fejét lehajtotta az enyémhez. Ahogy beszélt, meleg ajkai érintették az enyémet, és gyors elektromosság futott végig a bőrömön. 
- Hé, cica. - suttogta.
- Mi az? - kérdeztem suttogva.
Egy apró, túl gyors csókot nyomott a szám szélére. - Mondtam már neked, hogy gyönyörűen nézel ki ma?
Elvigyorodtam. - Igen, már mondtad. Ma reggel mielőtt Dawson hazahozta Ashley-t.
- Oké. - Azok az ajkak még egyszer édesen átsuhantak az enyémen. - Mit mondasz a ma délutánról?
Ráraktam a kezeimet a karjára, aztán hozzáérintettem a homlokomat az övéhez. - Igen. Ez nagyjából akkor volt, amikor Beth és Dawson eljött, hogy felvegye Ashley-t. Aztán utána, szinte biztos vagyok benne, hogy el voltál ragadtatva amiatt a tény miatt, hogy a bátyád képes volt leszedni Ashley kezeit rólad, mielőtt megfojtott volna.
- Még mindig érzem annak a kis majomnak a kezeit a nyakam körül. - mondta.
Felnevettem. - Kedvel téged.
- Mindenki szeret engem, cica. - lágyan megcsókolt, aztán felcsúsztatta a kezét a vállaimra. – Mit szólsz a az elmúlt egy órához? Kérdeztem ezt már tőled az elmúlt egy órában?
- Éppen most tetted.
Az ajkai mosolyra görbültek a számon. - Csak biztosra megyek.
Daemon abbahagyta a viccelődést és aztán igazándiból is megcsókolt, és mindig amikor megcsókolt olyan volt, mintha először tenné. Mélyen. Felperzselte a belsőmet és megégette a bőrömet. Mindig úgy csókolt, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megtehetnénk. A szívverésem a kétszeresére gyorsult, miközben a hátamra fektetett és óvatosan fölém hajolt, eközben körbefogtam a vállait és szoros ölelésbe vontam őt. Minden ok nélkül, egyszer csak éreztem, hogy a torkomat elszorítják az érzelmek, ami miatt csak még jobban magamhoz szorítottam őt.
- Hé... - mormolta, miközben felemelte a fejét. Azoknak a gyönyörű szép zöld szemeknek a középpontja, fehér, ragyogó fénnyel izzott fel. Aggodalom költözött a tekintetébe. - Mi a történt? Valami baj van? A francba. Kat, mi folyik itt?
A mosolyom határozatlan volt, amikor ránéztem szép arcára. - Semmi. Csak túlcsordultak az érzelmeim, és csak én... én szeretlek.
A hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon. - Szeretlek Kat.
Nem számít, hány év múlt el azok óta a szörnyű pillanatok óta, amikor azt hittem, hogy elveszítem őt, sosem fogom elfelejteni se a félelem keserű ízét, se azt, hogy nincs garantálva, hogy mennyi másodpercet tölthetünk együtt.
Daemon elhelyezkedett mellettem, miközben az egyik karját alám csúsztatta és közelebb húzott magához. Felemelte a bal kezemet és lassan a szájához emelte. Csókot nyomott minden egyes ujjpercemre. A tekintetem az eljegyzési gyűrűre esett, aztán pedig a fehérarany gyűrűre, ami hozzásimult.
 - Gondolkodtam. - kezdte.
- Ó, jézusom...
 - Csitt. - odavezette az összekulcsolt kezeinket a hasamhoz, én pedig felsóhajtottam, mivel igaz, hogy tisztában voltam vele, hogy most éppen a hátamon fekszem, de a hasam még mindig úgy nézett ki, mintha egészben lenyeltem volna egy strandröplabdát. - Mindenesetre gondolkodtam... illetve ez valójában Archer ötlete volt.
Felvontam a szemöldökömet. Isten tudja csak, hogy hova vezet ez az egész.
- Mit gondolsz arról, hogy Dee-t és Archer-t válasszuk keresztszülőknek. 
Nem számítottam rá, hogy ilyesmit hallok majd Archer-től. - Luc nagyon dühös lenne emiatt. Daemon vigyorgott. - Tudom. Szerintem emiatt javasolta Archer.
Felnevettem. - Ti,fiúk borzalmasak vagytok.
- Igen, egy kicsit.
Felé fordítottam a fejem és felsóhajtottam. - De amúgy úgy hiszem, hogy ez egy jó ötlet.
- Én is. - Daemon elengedte a kezem, majd széttárta az ujjamat a hasamon, úgy ahogy minden éjszaka tette. El volt bűvölve amiatt, hogy a baba hátra szaltókat csinált minden alkalommal, amikor az ágyba mentünk.
Felült mögöttem, majd mindkét kezét a nagy hasamra tette, aztán lehajtotta a fejét és egy csókot nyomott éppen a köldököm fölé. - Mit gondolsz? - kérdezte a hasamhoz beszélve, úgy, hogy vigyorogni támadt kedvem. - Mit gondolsz, Archer jó keresztapa lenne? Ez a te végszavad, Adam.
Abban a pillanatban kicsi Adam úgy döntött, hogy kung fu-zni kezd a pocakomban és az apukája kezének. Daemon felemelte a fejét, a szemei sötéten ragyogtak. - Érezted ezt?
- Minden porcikám érezte ezt.
A mosolya kiszélesedett és elképesztően gyönyörű volt, ahogy a tekintetét visszafordította a hasam felé. - Ez az én fiam.

Vélemények:

5 megjegyzés:

  1. Édes istenem de aranyosak! :O <3 Annyira imádom Daemon-éket, kedvenc könyves álompárom!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszméletlenül cukik!! <3 Kinek nem? :D
      Örülök, hogy tetszett! ^^

      xo,
      Lexa

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Ne halj meg, mert akkor a következőt nem tudod majd olvasni. xD
      Igyekszem ^^

      Puszi,
      Luca

      Törlés
  3. Örülök, hogy segíthettem!♥

    VálaszTörlés