2017. február 19., vasárnap

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő

2

Szerző: C. J. Redwine
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 416
Besorolás: fantasy, sárkány, romantika, átdolgozás, young adult
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9786155631313

Fülszöveg: 

Tükröm, ​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

***
A recenziós példányt köszönöm szépen 
a Twister Media kiadónak!


Imádom a mese feldolgozásokat! De komolyan.
Ez a könyv ékes példája annak, hogy egy klasszikus meséből még valami újat is ki lehet hozni.

A regényre először akkor figyeltem fel, amikor a molyon keresgéltem pontoson ilyen átdolgozások után. Végül megállapodtam ennél, mivel mind a borító, mind a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, plusz a Hófehérke az egyik kedvenc kiskori mesehőseim közé tartozik.

Magán az alapsztorin az írónő nem nagyon változtatott, van a főszereplőnk Lorelai, akinek van egy öccse és egy apja. Az anyukájuk, a király felesége, pár éve meghalt és azóta Lorelai anyukájának szerepét a nagynénjük (a királynő testvére) tölti be. Először minden "okés" volt vele, úgy viselkedett az öccsével, az apjukkal és vele, mintha számítanának neki, de aztán, ahogy a klasszikus történetben is megtörténik, a gonosz mostoha ellenük fordul, megöli az apjukat, majd szökésre, illetve bujdosásra kényszeríti a hercegnőt (Lorelait) és a kis herceget (Lorelai öccsét).

Közben Lorelai persze megerősödik, nagyon sokat tanul és csak az az egy cél lebeg a szeme előtt, hogy letaszítsa Irinát (a gonosz királynőt) a trónról, és visszaszerezze a hatalmat az országa felett. Ehhez persze nagyon sok tervet kovácsol, hiszen, egyetlen egy dobása lesz, ha nem tudja a támadás napjáig legyengíteni Irinát, akkor nem lesz esélye legyőzni sem, mivel azzal tisztában van, hogy Irina erősebb nála.



Márpedig Lorelai bármit megtenne azért, hogy az országa végre megint szabad lehessen, és ne kelljen egy olyan zsarnokoskodó uralkodó miatt szenvedniük, mint amilyen Irina is.

Irina az egyik legjobban megalkotott karakter volt a könyvben. Pontosan hozta annak a gonosz, velejéig romlott mostohának a szerepét, akit az eredeti Hófehérke történetből is ismerhetünk. Ennek azért is örültem, mert egyszerűen, mindig mosolyoghatnékom támadt azoknál a részeknél, amikor felfedeztem egy-egy hasonlóságot e között és az eredeti történet között. Példának okáért, az almás megoldás a kedvenceim közé tartozik. Nagyon tetszett, hogy az írónő ugye az almával jelképezte Irina hatalmát, ezért amikor valakinek almát adott és a személy evett belőle, akkor az rögtön behódolt neki és a királynő uralma alá került. Ez azért is volt kicsit ironikus, mivel az almák kívülről ugyan szépnek tűntek, viszont belül mind romlottak voltak. Pont ugyanúgy, ahogy a királynő is.

Lorelai-nak pedig teljes mértékben kijár a badass harcos hercegnő titulus. Az ő személyében egy nagyon bátor, harcias és egyben jótétlélek lánnyal ismerkedhetünk meg, aki bármit megtenne azért, hogy megvédje a számára fontos személyeket, például az öccsét, Leo-t. Az ő jeleneteiket mindig is nagy örömmel olvastam, látszott, hogy a köztük lévő testvéri szeretet igazi, és, hogy tényleg bármit megtennének egymásért. Leo volt inkább az a személy, akiben a jó modor mellett a humorosság is helyet foglalt és még a leglehetetlenebb helyzetekben is sikerült mosolyt csalnia a nővére arcára.

Én személy szerint nagyon szerettem a karakterét, ezért is voltam oltárira dühös, hogy végül arra a sorsra jutott, amit az írónő gondolom az elejétől tervezett neki. Az egész amúgy nagyon hirtelen jött fordulat volt, ment a történet a nyugodt kis medrében, még nagyon az elején voltunk a cselekménynek, úgyhogy nem volt igazán semmi rendes izgalom, aztán egyszer csak bumm! Amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul vége is lett.

De én így, vagy 10 percre lefagytam és csak ültem a könyv felett és néztem, hogy most mégis mi a fasz van??! Így nem lehet vége. De mégis így lett.

Szerintem az a jelenet volt, az egyedüli a könyvben, amit erősen megkönnyeztem. Pedig alapból, egyáltalán nem vagyok az a sírós fajta. De az a rész... Szíven ütött. Főleg, hogy a történet ekkor még sehol sem volt a végéhez képest.


Lorelai véglegesen is döntésre jut: meg kell ölnie Irinát, ha tényleg azt akarja, hogy minden sötét varázslat és rossz dolog eltűnjön Ravenspire földjéről. Főleg, hogy mire Leo tragikus sorsa bekövetkezett, hála a vén banyának... addigra Irina tudomást szerzett róla, hogy a mostoha lánya, az egyedüli, akinek lenne elég ereje ahhoz, hogy letaszítsa őt a trónjáról, mégis életben van és bosszúra szomjazik.

Ennek következtében a királynőt kisebb aggodalom fogta el. Jól is teszi.
Ha életben akar maradni, akkor mindenképpen neki kell először megölni Lorelai-t, mielőtt a palota közelébe jut, ugyanis pontosan nem tudja, hogy mire is képes a fiatal mardushka, (Lorelai) de annyi szent, hogy mióta utoljára találkoztak, a lány jóval erősebb lett, mint volt. Ezért hát, elhatározza, hogy megöleti a lányt, amihez a segítség (ironikus módon) közben már házhoz is jött.

Ugyanis mindezek alatt, a történet még egy másik szálon is fut, ahol a fiatal sárkányfiú :3 Kol, fejébe láthatunk bele, akinek egy ogre támadás közepette megölték az apját, (a királyt) az anyját, illetve a legidősebb bátyját, aki a király után lett volna a következő örökös, így viszont ez a poszt a tapasztalatlan, szófogadatlan, vadóc Kol fejére száll, aki csak egy dolgot szeretne: legyőzni az ogre hadsereget, hogy a népe békében élhessen. Ehhez azonban varázslatra van szüksége, ugyanis mint kiderült, az ogréknek is volt egy "támogatójuk", aki ez idáig segítette és ilyen spéci képességekkel ruházta fel őket.

Ezért is mondja azt Kol, hogyha ilyen alapon le akarják győzni az ellenséget, akkor nekik is olyanná kell válniuk, mint az ellenségük.
Magyarán: ha találnak ők is egy olyan személyt, aki varázserővel bír, akkor lehet esélyük, hogy fordítsanak a szerencséjükön és kipaterolják az ogrékat Eldr földjéről.


forrás: x


Ezért hát, útnak is indulnak, hogy elmenjenek Irina királynőhöz és egy alkut ajánlva megkérjék őt, hogy segítsen nekik az ogrékkal szemben. Ez Irinának persze pont kapóra jön, ugyanis, ahogy pár bekezdéssel feljebb is említettem, nagyon is akaródzik neki, hogy a mostoha lányát végre halottként lássa viszont. Ezért, hát az ő javára fordítja az alkut, amit Kol kínál neki, és ráveszi őt, hogy hozza el neki Lorelai szívét és cserébe ő meg majd megmenti a népét. Na, ja meg a jó fenét...

Kol-nak azonban nincsen választási lehetősége, ezért elfogadja az alkut és elindul, hogy levadássza Ravenspire hercegnőjét...

Kol-t én a mai napig úgy raktároztam el magamban, mint 2016 egyik legjobb férfi karakterét. Azon kívül, hogy egy eszméletlenül szexi sárkány :3, egy nagyon bátor lelkű, a népéért minden megtevő srácot ismerhettem meg az ő személyében. Humoros, okos és legfőképpen jólelkű szíve van, Eldr királyaként pedig elég jól uralkodott ahhoz képest, hogy kezdetben tényleg azt hittem, hogy az a gyerekes, pimasz ember marad, aki majd aztán semmire sem lesz képes. Ehhez képest, hú, de nagyon meglepődtem, amikor nem ez történt. Teljesen érett viselkedést mutatott, akkor is, amikor nehéz döntéseket kellett meghoznia.

Lorelai-val pedig nagyon összeillenek, jól kiegészítik egymást, öröm rájuk nézni. Az 'egymás gondolataiban olvasunk' jeleneteknél mindig jókat röhögtem, érdekes dolgok tudnak kisülni abból, amikor nem tudod, hogy amire gondolsz azt más is hallja... :D

Összességében csak ajánlani tudom minden fantasy, meseszerető, romantikus lelkű molyocskának Az árnyékkirálynőt. A történet engem nagyon magába szippantott, ha túllendültök a kezdeti nehézségeken, akkor nagyon-nagyon lehet élvezni. Mind a szereplők és mind magam a cselekmény kellőképpen volt akciódús, pörgős, néhány helyen lélegzet visszatartós, de mindenképpen olvasásra érdemes. Az utolsó oldalakon már szinte körmömet rágva vártam, hogy végre bekövetkezzen az, aminek a végén be kellett következnie, és közben nagyon, de nagyon reménykedtem, hogy egy jó véget fogok kapni, és meg kell mondjam, hogy elégedett vagyok a végjátékkal.

Eszméletlenül ütősre sikeredett, habár pár helyen majdnem szívinfarktust kaptam, főleg annál a bizonyos Kol&Lorelai jelenetnél, de végül is nem kellett csalódnom, az írónő szépen megoldott mindent, és nagy piros pont, hogy még a végénél is figyelt, hogy a klasszikus mese és a saját története között hasonlóság látszólag megmaradjon.

Hálás köszönet érte! Na meg úgy magáért, az egész könyvért, mert az tuti, hogy új kedvencet avattam! <3 


Borító: 5/5 Nagyon tetszik, hogy a történet egy fontos "kelléke" került a borítóra. Azt is sugallja, hogy köze van az eredeti történethez, meg azt is, hogy azért pár újdonságra is számíthatnak az olvasók. Egy biztos: engem megvett kilóra!
Történet: 5/5* Új kedvencet avattam!
Kedvenc szereplők: Kol <3, Lorelai, Leo
Kedvenc részek: Minden Kol&Loreali jelenet kedven lett. Egyszerűen imádnivalóak együtt! <3
Negatívum: -



***
Idézetek a könyvből: 


"Mindig mindennek ára van."

"Csak az nem préda, aki elég okos és erős ahhoz, hogy ragadozó legyen."

"Erős vagy… elég erős ahhoz, hogy visszajöjj hozzám, Lorelai. Tudom. Csak az kell, hogy a szíved akarja. Az kell, hogy a szíved jobban akarjon élni, mint a tested meghalni."

"Nem fogsz hozzámenni egy unalmas nemes úr unalmas fiához. 
Nem? 
Nem. Mert ha valamelyik megkéri a kezedet, az reggelre fel lesz zabálva. A sárkányoknak elég jó az étvágyuk. 
Most Lorelai mosolygott. Marlis éppen befejezte a kontyfésülést, és a királynő fülcimpájára illesztette a Koltól kapott zafír fülbevalót. 
A Draconi nép nem eszik embert. 
Éppen új hobbit keresek."


"– Nem akarlak bántani benneteket. Egyikőtöket sem – mondta Lorelai, azzal mondandója bizonyítékaként leengedte a kezét, mire Jyn megszakította az átváltozást. – Nem jelentek veszélyt sem rátok, sem Kolra. 
– Ezt mondd Truggnak – jegyezte meg Jyn. – Az imént csaptad falhoz. 
– Azért, mert meg akart félemlíteni! – csattant fel Lorelai. – És azért, mert megint nem vett fel nadrágot."


"– Sosem voltál Morcantban. Egyetlen morcanti beszélgetést hallottál három éve, és úgy beszélsz a tájszólásukon, mintha ott születtél volna. Én erre akkor i képtelen lennék, ha nyílvesszőt szegeznének rám. 
Leo vigyorgott. 
– Ez azért van, mert te varázslatban vagy jó, én meg minden másban. 
Gabril elfordult az ajtótól. 
– Elég legyen a beszélgetésből! Lorelainak gyakorolnia kell, amíg világos van. Leo, vidd fel a zsákokat a padlásra! A falusi összekötőm majd elviszi és szétosztja az ételt a rászorulók között. 
Leo ezt mintha sérelmezte volna. 
– Mindig én vagyok az, akinek nehezet kell emelni. 
Lorelai kaján mosollyal nézett rá. 
– Ez azért van, mert én varázslásban vagyok jó, te pedig minden másban."








Vélemények:

2 megjegyzés:

  1. Na ez a pillanat is elérkezett :D <3 #csakegyévtizedkelletthozzá <3 #butwestillloveyou

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, ugye? :D <3
      #örökkékéső #szercsipuszcsilávcsivan :3

      Törlés