2017. március 31., péntek

Sherrily Kenyon: Álomszerető

0

Szerző: Sherrily Kenyon
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 448
Besorolás: görög mitológia, romantikus, fantasy
Fordító: Varga Zsófia
ISBN: 9789632541778

Fülszöveg:



Egy ​férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…
A paranormális romantikus regények királynője, J.R. Ward, és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több, mint tízmillió példányban fogytak eddig, és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGergor néven Magyarországon is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír.

***
*A könyvet a Promágus Kupa márciusi kihívására olvastam. A téma „You give love a bad name” vagyis szerelmi csalódások, szerelmi bánat, szakítás és minden olyan könyv, ami ide tartozik. A bejegyzés végén meg is magyarázom miért ezt a könyvet választottam.*

Még anno valamikor az őskorban történhetett az, hogy ezt a könyvet én várólistára tettem. Lényeg a lényeg, már nem is emlékszem, hogy milyen indok miatt is akartam neki kezdeni a sztorinak. Azonban miközben az e havi Promágus kupára kerestem megfelelő regényt, egyszer csak kezeim közé került eme könyvecske. Konkrétan semmit sem tudtam a történetről, a molyos címkék alapján viszont tartalmazott görög mitológiát, (ami később ténylegesen be is bizonyosodott) szóval gondoltam, hogy annyira rossz nem lehet. Valamint én élek halok a görög mitológiáért, már kis sulis korom óta, tehát egy esélyt mindenképpen szerettem volna neki adni. 

Csapjunk is a lecsóba...
Az alapfelállásunk kissé fura, kissé bizarr, de persze a maga módján vicces helyzeteket is szült egy-egy jelenetben. Ugye adott nekünk a spártai harcos Julian, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete végéig szex rabszolga legyen egy könyvbe zárva. Szegény, már beletörődött  sorsába, nem is számít arra, hogy van esélye az átok alól felszabadulni. Pedig de. A segítség viszont, nem máshonnan, mint egy olyan nő felől fog eljutni hozzá, aki ugyan magához hívja a harcost, azonban nem olyan okok miatt, mint ahogy azt Julian elképzelte, valamint ahogy az várható lett volna. 

Nehéz elkezdenem megírni ezt az értékelést két ok miatt. Mivel a könyvet még valamikor március elején kezdtem, illetve fejeztem be és már annyira nem emlékszem rá, így jár az, aki lusta... valamint annyira mély nyomot mégsem hagyott bennem, hogy oldalakon keresztül csapongjak a történetről és egyebekről. Nem mondanám, hogy rossz könyv volt, mivel tényleg nem volt az, viszont olyan jónak se mondanám, amit majd egy nap újra akarnék olvasni. Maradjunk annyiban, hogy egy egyszer olvasós sztorinak elment. 

A történetben úgy vesszük fel tehát a fonalat, hogy adott nekünk a spártai szexrabszolga Julian, aki egy mágikus könyv lapjaiba van zárva, mivel megátkozták, valamint egy nő Grace Alexander, aki megidézi ezt a férfit a barátnője noszogatására. Ez a bizonyos barátnő, nagyon is hisz az ilyen hókusz pókuszokban, ezért is tudja, hogy ha Grace-t sikerül rávennie a megidézésre, akkor Julian meg is fog jelenni a lány küszöbén segítőkészen várva arra, hogy segítsen a lánynak "kigyógyulnia" a férfiak iránti bizalmatlanságából egy kis következményekkel nélküli szexxel. 

Már ez is kicsit magas volt nekem, de mindegy, hagytam a fenébe, próbáltam nem logikusan gondolkodni, mivel kb. a könyv felénél rájöttem arra, hogy ebben a sztoriban zéró logika van. Még annyi se. Szóval igen, körülbelül ennél a pontnál voltam úgy, hogy nekem most már mindegy, jöhet bármi, csak olvasható legyen. Na ez a kívánságom, hellyel-közzel be is teljesedett. Nem voltam mindennel megelégedve, de a kezdéshez viszonyítva a vége már tiszta mennyország, meg szivárvány volt számomra. 

Továbbhaladva a történetben Grace-nek végül is sikerül megidéznie Julian-t, aki bár kicsit "késve", de meg is jelenik. A bökkenő viszont itt jön be a képbe, ugyanis Grace-nek, esze ágában sem áll lefeküdnie a spártai harcossal. Sőt! Még csak eszébe sem jutott volna, hogy ténylegesen sikerül is megidéznie a férfit, azt hitte, hogy a barátnője már megint sületlenségeket beszél össze-vissza. De legnagyobb meglepetésére most mégis igaza volt. Hogy is tudná mégis megtagadni mind azt, ami pont ott áll a szeme előtt? Azonban a lánynak így még inkább nem akaródzik beadni a derekát az összefekvésre, amit én személy szerint nagyon díjaztam.

Maga Grace volt személy szerint a "kedvenc" szereplőm. A fura helyzetekben általában logikusan reagált, már amilyen logikusan ebben a könyvben reagálni lehet ugyanis ebben a sztoriban elég sok ilyen volt, kezdve az elejétől egészen a legvégéig. Annak örültem a legjobban, hogy amikor először megjelent Julian, Grace-nek esze ágában sem volt kihasználni, tök normálisan viselkedett, elpirult meg mi egyéb fene, amiért egy meztelen férfi van a nappalijában. Nem úgy, mint a könyv során kiderült azok a nők, akik tényleg csak azért szólították elő a könyvből a férfit, hogy kihasználják. Na azt nagyon nem komáltam. Ilyet tenni bárkivel... Színtiszta kegyetlenség. Habár az újdonság volt számomra, hogy most végre nem egy nőnek kellett az alárendelt szerepet játszania. Még mindig azt gondolom, hogy ez egy elég elcseszett dolog, de azért próbálom benne a pozitív gondolatokat keresni, na. Ha már a sztori úgy nagyon nem hagyott bennem mély nyomot.

Julian karakteréből nem tudnék jókat kiemelni, max. annyit, hogy a végén képes volt a saját szabadságát feláldozni az igaz szerelme miatt. Ez egy nagy piros pont volt az ő javára, de amúgy úgy unblock nem tetszett a pasi személyisége. Szerintem jogosan érdemelt büntetést, habár az igaz, hogy azért ilyen kegyetlen dologgal nem kellett volna sújtani, de hát ez van. Jogosan viselte a terhet a vállain, mivel nagyon sok borzalmas dolgot tett a múltban, amit azért annyira nem könnyű megbocsátani. Viszont a múlt béli visszatekintések szinte egytől egyig tetszettek. Nagyon örültem neki, hogy a hátterét logikusan beépítette az írónő a görög mitológiába és így kicsit keretet adott magának az egész karakternek is.

Végezetül még összesítek és elmondanám azt, hogy miért is választottam ezt a könyvet a Promágusra. Ugyanis erről külön nem ejtettem szót az értékelésben, de azért is illik szerintem a történet bele az e havi Kupára, mivel a főszereplőnk Grace, az egész könyvön keresztül végighordozza magában azt a bizonytalanságot, amit az első barátja okozott neki még fiatalabb korában. Azt az első szerelmi csalódást, amit az a személy okozott neki, akinek ugye meg kellett volna védenie őt az ilyen csalódásoktól. De azon kívül, hogy kihasználta a lányt, (konkrétabban fizikailag és mentálisan is egyaránt) nem adott neki semmit a szomorúságon és ezen a bizonytalanságon kívül. Ezért is van az, hogy Grace nem akar lefeküdni Juliannal az első pillanatban, amikor meglátja. Nem akarja ugyanis, hogy újra megbántsák és összetörjék a szívét.

Összesítve:
A történet maga néhány helyen unalmas, bugyuta, fura és bizarr volt, de ezek mellett folyt a maga medrében, egész gyorsan tudtam vele haladni köszönhetően az egy-két vicces jelenetnek, na meg a múltbéli visszatekintéseknek. Nekem egyszer olvasóssá nőtte ki magát így az értékelés végére, mondjuk ahhoz képest, hogy semmi elvárásom nem volt, legalább csalódnom sem kellett annyira.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik a kissé képtelen és bugyuta szerelmi történeteket. Nekik biztosan tetszeni fog ez a regény.


Borító:5/2 Nem igazán értem, hogy kapcsolódik a történethez...
Történet: 5/3 Csakis a görög mitológia utáni szeretetem miatt az a 3 pont. Amúgy nem sok járna neki anélkül.
Kedvenc jelenet: Múltbéli visszatekintések.
Kedvenc szereplők: Grace
Negatívum: Lásd feljebb az értékelést, találsz benne párat.


***
Idézetek a könyvből:

"– Aggódóm a ti korotok férfijaiért, Grace. Mind komplett hülyének tűnnek."

"Mivel sosem ismertem a szerelmet, nem tudhatom, fáj-e, vagy sem. De nem tudom elképzelni, hogy az, ha szeretnek, tud annyira fájni, mint ha nem."

"Nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned."

"Végül is, a férfiaknak csak három dologra van szükségük a boldogsághoz – ételre, szexre és egy távirányítóra."

"Egy ápolónő nyitott be az ajtón, és habozva megállt a küszöbön. 
– Khmm, dr. Alexander – mondta Iulianosznak –, van kint egy pár, azt állítják, a rokonai. Ők… izé  suttogássá halkította a hangját. – Motorosok. 
– Hé, Iulianosz – kiáltott be Erósz az ápolónő háta mögül. – Mondd meg ennek a Gorgónak itt, hogy minden oké velünk, hogy végre bemehessünk, és körbeugrálhassuk a bébiket."



Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése