2017. április 29., szombat

Gayle Forman: Csak egy nap

0

Szerző: Gayle Forman
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Besorolás: ifjúsági, romantikus, road-trip
Fordító: Sóvágó Katalin
ISBN: 9789635398867

Fülszöveg:



Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment. 
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

***
Pár éve hallottam először Gayle Forman írónőről, amikor is megjelent a Ha maradnék című könyvének a filmes változata. Akkoriban nagyon izgatott voltam a film miatt, mivel egyszerűen imádom a könyvadaptációkat, ezért úgy gondoltam, hogy mielőtt megnézném a filmet, a regényt is elolvasnám. Na, hát meg kell mondjam maga a könyv borzalmas volt. Egyszerűen nem tudtam olvasni. Ha minden igaz, akkor eljutottam a 20. oldalig, de onnantól kezdve, se előre se hátra semmi. Valahogy értelmetlennek tűnt számomra az egész történet + szerintem nálam az írónő stílusa is közre játszott a rossz élményért. Ennek köszönhetően tehát, magát a filmet se néztem meg, (pedig ha jól olvastam róla, annyira nem lett rossz) és egészen 2017-ig nem is vettem kezembe Gayle Forman egyetlen más történetét sem. 

Azonban jött az április (ami, amúgy is az én hónapom, mivel ekkor van a szülinapom :P) és a Promágus kupára is új témát húztunk ki a kalapból, ami nem lett más, mint az olyan témájú könyvek elolvasása, amiben az utazás fontos szerepet kap. Én személy szerint oda meg vissza vagyok a road-trip-es regényekért, a váró- illetve kívánság listám is tele van ilyenekkel, amit majd még valamikor a közel jövőben olvasni is szeretnék. Lényeg a lényeg, egy ideig vacakoltam, hogy most akkor melyiket is kéne választanom, mert először valamilyen angol nyelvűben gondolkodtam, mert olyat is rég vettem kézbe, mivel mostanság magyarul sincs időm olvasni, nem hogy angolul, de végül is az ujjam egyre többször kattintott rá Gayle Forman Csak egy nap című regényének molyos oldalára. Úgyhogy habár nem volt valami fényes kezdetű múltam az írónővel, mégis úgy döntöttem, hogy az ő könyvét fogom választani. 


A sztori fülszövege már régebben is felkeltette a figyelmemet, csak ugye a fentebb említettek miatt, nem mertem belekezdeni. A történet magáról Allyson-ról egy nagyon szigorú körülmények között nevelkedő amerikai lányról szól, aki érettségi ajándékként egy Európia utazást kap a szüleitől. 
(Én magam itt megjegyzésként hozzátenném, hátha ezt anyukám vagy apukám olvassa, hogy én aztán biztosan örülnék majd egy ilyen érettségi ajándéknak. Ha esetleg nem lenne ötletetek, hogy mit is akartok majd nekem adni. :D)

Ezalatt az utazás alatt ismerkedik meg Allyson Willem-mel, akinek számomra kissé furcsa neve van, de ahogy láttam ez egy elég ismert név a hollandok körében, úgyhogy nem firtatom, hogy vajon az írónő miért is választotta ezt. Amúgy is a Will nevű fiúkat csak szeretni lehet. Vagy hát én legalább is eléggé szeretem őket... :P Willem egy kalandor, vándor színész, akinek első látásra megtetszik Ally és ez persze visszafelé is igaz. Amikor pedig a fiú által emlegetett sors ismét összehozza őket, pont az előtt a nap előtt, mielőtt Allysonnak vissza kéne utaznia a szüleihez Amerikába, a lány úgy dönt, hogy felrúgja az összes szabályt, amit eddig felállított magának és elmegy Párizsba a rejtélyes Willemmel, hogy egyetlen egy csodás napot együtt töltsenek. A nap végére pedig az érzelmek is előbukkannak és Allyson még abban is elkezd hinni, hogy a véletlenek tényleg léteznek. Azonban a következő nap a bájos és egyben titokzatos Williem-nek nyoma veszik...

Maga az egész sztori arról szól, hogy Allyson miképp is dolgozza fel azt, amit az az egy nap és persze a rejtélyes Willem tett vele. 

Meg kell mondjam, hogy én annak ellenére, hogy nem szerettem az írónő előző regényeit elég sokat vártam el a Csak egy nap-tól. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy molyon is és konkrét élő példaként az egyik barátnőm folyamatosan istenítette ezt a történetet. Molyon szinte csak pozitív kritikákat olvastam róla, legfeljebb egy vagy fél pont levonással, kiegészítve azzal, hogy mit lehetett volna másképp megírni. 

De minden negatív gondolatom ellenére is, élveztem a könyvet. Volt valami bája, amit így szavakban nehéz lenne elmagyarázni, azt tudom mondani, hogyha elolvassátok ezt a regényt akkor tudni fogjátok miről beszélek. Gondolom csakúgy, mint én, sok más női olvasó is nagyon jól bele tudta magát képzelni Allyson helyzetébe, főleg az olyanok, akiknek ehhez hasonlóak voltak a szüleik esetleg még mindig azok kiskoruktól kezdve. Gondolok itt olyan apákra és anyákra, akik mindig mindent irányítani akarnak a gyerekük életében és, mivel kezdetben a gyerek sem akar csalódást okozni és ugye ezáltal egyre jobban beleég az a tudatába, hogy csak úgy tud örömet szerezni a szüleinek, ha mindig azt teszi, amit ők mondanak, ezért létre jön a szülők és gyerek(ek) között egy olyan kapcsolat, amiben nyilván a szülő fog dominálni. És igen, ez nyilván egy nézőpontból egyáltalán nem rossz dolog, sőt normális, mivel tényleg a felnőttnek kell az "erősebb" félnek lennie, meg a gyereknek tényleg hallgatnia kell rá és nem állandóan feleselnie, de azért azt tegyük hozzá ehhez, hogy a gyerek életében a kamaszkor, vagyis az az időszak, amikor lelkileg elkezd kifejlődni, egy fontos korszak. Ilyenkor "döntődik" el, hogy felnőtt korában vajon milyen ember is fog belőle válni. Tehát az esetleges lázadozás, a függetlenné válás akarása kamaszkorban és ilyen esetben teljesen normális dolog. Ugyanúgy, mint a szülős példánál, ez sem rossz dolog. Inkább szükséges. 


Nekem tehát maga Allyson karaktere egyből szimpatikus volt és nagyon is jó volt végigolvasni azt, hogy egy mindig minden szabályt betartó lányból, hogyan lett az az életerős, magabiztos, önálló személyiség, amikor végül  újra találkozott Willemmel. 

A szülei, ahogy fentebb hosszabban kifejtettem nem igazán lettek a szívem csücskei, habár egy másik szempontból nyilván megértettem, hogy miért óvták annyira a lányukat és örültem neki, hogy a könyv végén mindhármuk kapcsolatát sikerült tisztázniuk és, hogy a szülei végre ténylegesen is hagyták, hogy Allyson minden nézőpontból is felnőhessen. 

Willem. 
Érdekes, titokzatos, szabályokat nem ismerő fiúnk, nem csak Allyson szívét lopta el egyből, hanem az enyémet is. Persze az eltűnése után kissé megharagudtam rá és pár csúnya szó is kifutott a számon őt emlegetve, de mindent összevetve nem utáltam annyira. Főleg, hogy ő volt a kiváltó oka annak, hogy Allyson végre maga is meg akart változni és meg akarta találni a saját útját. Nem pedig azt, amit a szülei jelöltek ki számára. Az pedig, hogy a második találkozásuk alkalmával elnevezte Allyson-t Lulunak... Hát azt hittem ott halok meg helyben! Főleg azért, mert ez az én egyik becenevem :D De másfelől meg mennyire cuki már ez?? Imádom, ha a párok beceneveket adnak egymásnak. A bébi és egyéb hülyeségek viszont nem preferálom. 

Maga a történet nagyon tetszett tehát, a karakterek szerethetőek voltak és az is jó volt, hogy végül mindegyikük magára is talált és azt tette, amit tennie kellett. A cselekményszál is elég jól ment, a kezdet kicsit vonatott volt és lassan indult be, de miután Lulu eldöntötte, hogy meg akarja tudni, hogy mi is történt Willemmel, na, onnantól felpörögtek az események, főleg az utazások tetszettek a legjobban na és persze Wren bakancslistája! A könyv befejezése után ugyanis rájöttem, hogy mennyire is szeretnék én is egyszer csak így minden ok nélkül vonatra vagy repülőre szállni és elutazni egy olyan országba, amit még nem ismerek. Illetve nem most először jöttem rá erre, de a regény most ezt a gondolatot hozta fel bennem újra. Viszont a könyv befejezése nálam egy nap pofon volt. Most akkor mi van?!? Olyan nagy függővéget hagyott az írónő, muszáj a második könyvet elolvasnom, hogy megtudjam végül is mi lesz Allysonnal és Willemmel...

Összességében: 
Ajánlom minden olyan lánynak és nőnek, aki azt érzi, hogy esetleg még nem találta meg önmagát. Mert annyit garantálhatok nektek, hogy ha csak egy kis időre is, de a történet olvasása alatt úgy fogjátok érezni, hogy mégis megtaláltátok azt - bármi is legyen az, ami kerestek éppen. Nálam kedvenc lett az biztos. 


"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."




Borító: 5/5 Egyszerű, de pontos ezért is megy olyan jól a történethez. 
Történet: 5/5* Elég sok ideig gondolkodtam, hogy hány pontot is kéne adnom neki, de végül úgy döntöttem, hogy én ezt a könyvet tényleg szerettem. Magamra ismertem benne és ez egy jó dolog. Ezért az értékelés végére nem is kérdés, hogy megy a kedvencek közé! <3
Kedvenc szereplők: Allyson, Willem, Wren
Kedvenc jelenetek: Amikor Allyson újra elutazik Párizsba és ténylegesen is elkezdni keresni Willemet. Na meg a Wren közös Tulipánokban hentergős rész. :D És minden olyan, amiben Allyson utazni indul. 
Negatívum: Függővég! "szenvedős fej" Ide nekem gyorsan a következő részt! 


***
Idézetek a könyvben: 

"Legyél az, aki lenni akarsz!"

"– Hogy barátot szerezz… – kezdi. 
– Ahhoz barátságosnak kell lenned."

"– Hogy mit kell tenned, annak a kiderítésére néha az a legjobb módszer, ha azt teszed, amit nem kéne tenned."

"Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az űrből, amit maga után hagy."

"Mindig minden a véletlenről szól."

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. (…) De mi van akkor, ha Shakespeare – és Hamlet – nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?"





Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése